Szerda. Ma prezentáltunk mindhárman az EU jog és politika című tantárgyunkból. Jól sikerült, bár 99%-ban felolvastuk, de a power pointos részt, illetve a hand out-ot (nyomtatott lap a hallgatóság kezébe, hogy kövtni tudjanak, és hazavihessék amiről beszélem) így is sok időnkbe került. Egy kiválasztott EU-s irányelvről kellett beszélni, ami 10-30 oldalas német nyxelvű jogi szöveget jelentett. A hand-out kinyomtatása itt elég nagy kihívást jelentett, mint ahogy minden egyéb számítógép, pendrive és internet használata is. Vagy nem lehet wordot használni, vagy nem látja a gép a pendriveot, vagy nincs az adott géphez nyomtató kötve, vagy kb. 486-os a számítógép, márha bekapcsolható. Az egyedüli pozitívum, hogyha a kivételes esetes géphez ül le az ember, ahol az említett dolgok futnak, akkor ingyen nyomtathat vagy 150 oldalt a bejelentkezési nevével. A mai napon azonban ez sem volt elég, ugyanis az egyedüli jó gépterem nyomtatóján pont 100 oldalas tételben nyomtatott egy ipse, és azt mondta, hogy betart vagy 15 percig, mindezt 20 perccel a prezentáció előtt. Végül megoldottuk: ebből a gépteremből, mivel itt felismerte a pendrivumnkat leszedtük az anyagot, elküldtük magunknak emailben, majd átmanve a másik gépterembe ott az emaiből egyből a word wiewer nevezetű kiváló program segítségével kinyomtattuk. Csak 3 percet késtünk, de a tanár már látványosan berágott ránk. Ugyanis biztos azt hitte, feladtuk a tantárgyat, mert beletört a bicskánk a prezentációba. De nem...:)

Ezen az órán vagyunk általában 10-en, így nem kellett nagyon izgulni a prezentáció miatt. Viszont az azt követő kérdések miatt annál inkább. Ám valahogy azokat is felfogtuk, s így összességében szerintem kitettünk magunkért.

A prezentáció után elmentünk a Weihnachtsmarkt-ra (vagy másnéve Christkindlmarkt), aza karácsonyi vásárba a Városháza elé. Ittunk forró puncsot, bámészkodtunk, stb. Nagyon jól néz ki, ilyen biztos nincs máshol a világon, de elég sok a turista, nagy a tömeg. Nekem egy idő után elég is lett, megaztán Nórival le volt fixálva az e heti msn-ezés ma estére, így visszamentem a koliba. Norbi és Móni még maradtak.

Kedd. Norbival még a múltkor (mielőtt hazament) kitaláltuk, hogy megetetjük a cseheket és a belgákat azzal, hogy magyar kenyeret forgalmazunk a koliban. Norbi otthon nyomtatott két színes, fényképpel illusztrált szórólapot, amit a konyhájuk ajtajára kiragasztottunk még hajnalban. Pár nappal később (pénteken) az egyik közös vacsin már hevesen érdeklődtek, hogy komolyan gondoljuk-e a dolgot. Mire én közöltem, hogy persze, és csak telefonon veszünk fel rendelést. Megették teljesen...

Voltam spanyol órán is, ahol minden a szokásos forgatókönyv szerint ment, azaz késtem 15 percet, mellémült egy osztrák késő, nevettünk, ha semmit sem értettünk, vagy ha leginkább én nem értettem semmit.

Kajakészítés és sokáig tanulás volt a további program. Ugyanis szerdán prezentálnunk kellett. Mivel csak egy gépünk van, ilyenkor be kell osztani. Ezzel azonban nem volt gond. Móni nappal végzett a munka dandárjával, Norbi este 23h körülig, aztán én 03:30-ig, mivel csak éjjel tudok kellően elmélyedni és Norbi folytatta hajnali keléssel 5 órakor.

Hétfő. Ma ellógtam a reggeli órámat, mivel a szerdai prezentációmra készültem. Norbi visszatér. Nagyjából élménybeszámolóval megy el az este.

Vasárnap. Jól elaludtam. De már kellett a kiavás, csak délben keltem. Bár nem szoktam így csinálni, de most egyszerűen jól esett. Délután tanultam. Este a csehekkel, és a belgákkal Glühwein-t készítettünk (forraltbor). Az alapanyagot én biztosítottam döntően. Vittem egy gyengébb osztrák bort és egy Egri Bikavért. Jól sikerült. Még Móni is csatlakozott, ahogy visszatért a Graz-i kirándulásról.

Szombat. Reggel kikísértem Mónit a vonathoz a Südbahnhofra, s egyben mindketten elintéztük a Vorteils karte papírmunka részét. Egész nap tanultam, és német tévéztem. Sajnos nem fogható magyar adó, pedig holnap szívesen megnézném a Loki-fradi meccset.

Pénteken voltunk Mónival körülnézni karácsonyi ajándék ügyben. A helyi Millenium city (az egyik plaza) mellett találkoztunk eme érdekes jelenséggel. Úgy látszik itt se ért egy et mindenki az EU-s tagsággal. Ottjártunkkor épp nagy volt azaláírókedv az Austritt aus der EU (Kilépés az EU-ból) sátornál. Öreg, fiatal vegyesen. Pedig Ausztrián aztán nem látszik, hogy szegényesen élnének, nyomorognának. Nade van olyan, aki másképp gondolja...

Péntek. Készülök már napok óta egy jövő héten szerdán esedékes prezentációmra. Ma kiváltképp sokat tanultam. Móni a hétvégére elutazik Graz-ba, ugyanis oda szervez a suli most kirándulást. Én a magam részéről kissé drágállottam, illetve a prezentációval még annyira rosszul állok, hogy nem megyek.

Reggel kaptunk egy fülest egy úgynevezett Vorteils Karte-ról (előny kártya). A helyi vasút, az ÖBB (itteni máv) összes szerelvényét belföldön belül 50% kedvezménnyel vehetem igénybe egy évig 5000 Ft-ért. Ez otthoniaknak annyira lehet nem tűnik nagy szónak, de ha azt mondom, hogy itt alapból 10% kedvezményt kapok csak, és nagyon (majdnem egy csúnyább szót írtam:) drága a vonat, akkor mindjárt más a dolog. Sőt! Most a Lidl-ben egy akció keretében ugyanezért az árért a csomag tartalmaz egy CD-t,- s ami a legnagyobb fogás - egy 48 órás ingyenes vonathasználatot egész Ausztriában. Januárban valószínű ki is használjuk, s elmegyünk Innsbruck, Brenner hágó, Bregenz (svájci határ- Bodeni tó) környékére ha minden igaz!

Csütörtök. Este volt itt a koliban egy Scrable-özés a csehekkel, és belgákkal. Móni és én mentünk csak, mivel Norbi ma hazament, majd hétfőn jön vissza. Nem tudom mindenki ismeri-e ezt a társasjátékot? Röviden: szavakat kell kirakni rendelkezésedre álló 7 betűből egy táblára. Ez magában is elég érdekes tud lenn, így meg, hogy egy cseh betűkészletű scrable-vel játszottunk német nyelven, így különösen az volt. Mindenki hozott szótárt, hogy tudjuk kontrollálni azt, aki esetleg kamu német szóval akar minket megetetni.

Az estét egyébként cseh sörestnek is lehetett volna nevezni, mivel az egyik cseh lány (Iva) 6 féle sört hozott hazulról. Megkóstoltuk pl. a Krusovice-nek a sötét változatát is.

Szerda. Semmi különös nem történt.

Kedd. Biztos volt egy két történés, de ismét egy hét távlatból írok, így csak a spanyol órámra emlékszem. Igaz nem tanulok semmit erre az órára, mégis nem vagyok annyira lemaradva, mint azt vártam. Remélem hétvégén lesz időm egy kicsit spanyolozni. Nemsokára zh. (az évvégi jegy fele)

Ezenkívül egy BOKU-s (az egyetem neve) poszter beszerzése még megemlíthető momentum.

Hétfő. Visszatértem Bécsbe még tegnap este Tijs-el és Levivel. Nagyon jól sikerült a hétvége otthon. Az egyedüli hibája az volt, hogy rövid volt. Így nem jutott nekem sem olyan sokmindenre időm. Röviden a hétvégéről: a péntek és a vasárnap az utazással ment el döntően, bár egészen szórakoztató volt a srácokkal hazajönni. Pl. nem értették, amikor Budapesten a trolin egy 150 cm magas és ugyanennyi kilós kalauznéni megpróbált megbüntetni egy fiatal férfit, mivel az nem lyukasztotta ki a jegyét. Pont mellettünk ült, és párducugással próbálta kilyukasztani a jegyét amikor felcsendült: A "jegyeket bérleteket" épp az orrunk előtt! Majd hosszas vitatkozás után a férfi az egyik megállóban egyszerűen leszállt, addig pedig nem adott oda semmilyen iratot... Ekkor kezdtem először otthon érezni magam:) Itt, Bécsben, ill. Nyugaton ugyanis nem divat bliccelni. Ezért nem értette Tijs sem, hogy mi történt, s miért nem kellett végül az illetőnek büntetést fizetni.

"Drágalátos fővárosunkból" expressz nevű! vonattal jöttünk haza. Találkoztam a vonaton Nagyzével is. Volt helyjegyünk, de a vonat zsúfolásig megtelt. Megkerestem a helyeinket, de három 30-50 év közötti fazon nem adta át a jegy felmutatása után sem...!!! Felment bennem a pumpa. Jobban mint a srácokban. Egyrészt nem is értették, mennyire taplókkal van dolgunk. Sőt, Tijs megjegyezte, hogy jó a rendszer, mert legalább -mégha állva is-de hazajutsz az első vonattal. Nyugaton ugyanis nem adnak el több jegyet, csak amennyi hely van egyes vonatokra... Egyébként az igazsághoz hozzátartozik, hogy félúton átadtak két helyet, majd az út végére a kezdeti feszültség felolódott, még beszélgettem is a fazonokkal.

Szombaton voltunk Romániában, és az ukrán határig is elmentünk. Erről aztán lenne mit mesélnem... Elég az hozzá, hogy keleten a helyzet változatlan. Szomorú, de borzasztó a szegénység a határ túloldalán, aki nem volt ott, az nem tudja elképzelni sem. A két srác úgy konstatálta az egy napos autózást, hogy sokat láttak. Az amerikai elérte azt a határt, ahová már nem engedték be, azaz Ukrajnát. (vízumkötelezettség van)

A mai napon egyébként csak a focit tudnám említeni történésként. Ismét voltam "magyar focin". De ez egyre inkább nemzetköziesedik. Mostmár kisebbségben voltunk. Ugyanis 2 magyar 3 délamerikai, 2 osztrák volt. Így páratlanan voltunk, jól kifutottam magam.

Otthon vagyok.

Otthon vagyok.

Otthon vagyok.

A csütörtök már a hazaútra való készülődés jegyében telt. Délelőtt azért még tanultam, de délután kaptam Bécitől a hírt, hogy az IC amit kinéztem, már teltházzal megy Debrecen felé. Így végül egy "expressz" vonat lesz a nyerő. Ha egy fél órával később hazaér a kiírtnál, amolyan MÁVosan, akkor összetehetem a két kezem.

Este átjött egy belga-cseh különítmény, és felköszöntöttek szülinapom alkalmából. Jól esett. Saját maguk által csinált ajándékot hoztak. Aztán átmentem egy fiúbuliba, ahová amerikai, finn, svéd társaság hívott. Egy sör után leléptem, tehát ezt inkább nem is nevezném bulinak. Immár a 22. életévemet kezdem el, midőn ezen levél íródik. Most pedig megyek bepakolni., negyed kettő, remélem fel tudok 6-kor kelni...

Szerda. Reggel megvettük Levivel és Tijs [ejtsd: Tes] a jegyeket Magyarországra. Így most már biztos, hogy jönnek velem körülnézni nálunk. Most egy ideje azon gondolkodom,hogy mit is lehetne megmutatni a városból, de eddig a főtéren kívül nem sok fél óránál tartalmasabb dolog jutott eszembe. Múzeum persze kizárva. Bizonyára jobban mutat a főtér nyáron, de most is elmegy majd azért.

Norbi reggel egyébként a koli ügyben volt érdeklődni, ugyanis gondolkodik azon, hogy kint marad második félévre is. Móni pedig a bécsi patikákat látogatta meg gyógyszerügyben. Így elmondható, hogy hárman háromfelé voltunk.

A nap második fele órárajárással, és német filmnézéssel telt.

Ma, kedden volt a magyaros est. Már igen régóta terveztük, hogy vissza kellene hívni a többieket, mert mi már sok bulira voltunk meghívva. Sajnos Móni megbetegedett, illetve már napok óta rosszul érezte magát, így erősen kérdésessé vált a tervezett menü: Hortobágyi húsospalacsinta burgonyával és majonézes öntettel. Norbival ketten legfeljebb az anyagbeszerzési és köretkészítési feladatokat tudtuk volna bevállalni. Végül Mónin annyira mégse fogott ki a betegég, így minden simán ment. Igaz a belga sörfestre vitt bontatlan literes borsodis üvegem azóta sem került elő... Valakinek igencsak megtetszhetett, mert szó szerint eltűnt. Node ennyi baj legyen. Viszonylag korán fél egy tájékán pakolással együtt befejeződött a buli, amit most én sem bántam. Kissé kezdett rajtam kijönni a folyamatos "nemkialvás".

Amúgy itt említeném meg azon ERASMUS-on gondolkodó, esetleg tavaszi félévben kiutazó férfi nemű olvasóimnak, hogy a mai bulin amikor Norbi kiment a konyhából kereken 14 nőszeméllyel ültem egy légtérben. Ezt csak azért írom, mert nekem is csak akkor tűnt fel, hogy mennyivel több lány van az ERASMUS program keretében idekint. A buli elején, amikor még alig hatan voltak ott és egyedül egy felvidéki magyar lány nem ismerte a többieket, a bemutatkozás során kiderült , hogy hatan hat országból jöttek: Belgium, Csehország, Szlovánia, Szlovákia, Spanyolország, és Magyarország (mi).

Esti képek a kolink 17. emeletéről. Itt a bécsi szemétégető látszik (fent). Mi is elfogadnánk szerintem még a belvárosba is. Bár közelről és nappal nem ilyen szép látvány. Amúgy Hundertwasser nevezetű osztrák művész kupálta helyre.
A koli tetejéről való kilátás.
A kép Bruno belvárosában készült.

MA VAGY HOLNAP SOK KÉPET RAKOK FEL. Mint látható sikerült frissítenem is a blogot egészen máig.

Ma, hétfőn egyedül a foci említhető, mint érdekesség. Ma jött velem először Norbi is a magyarfocira. Voltunk kereken 10-en, s ismét jó volt. Az én csapatomban ugyan négy osztrák volt, de nem bántam, mert jól lehetett velük játszani. Meg is vertük a "magyarokat":) Ilyen ez a magyar foci...

Vasárnap. A hajnal fél hatos lefekvés ellenére sikrült felkelnem, és elmennem misére reggel. Majd egész nap nem volt kedvem tanulni, így tévét néztem (persze németül). Pont a Dumb és Dumber, illetve más jó filmek mentek. Tudunk itt Norbi laptopja segítségével fogni vagy 6 féle német nyelvű adót nézni. Arról nem tudom írtam-e már, hogy folyamatosan kapunk névre szóló újságokat. Tiszta ingyen. Korábban a Standard járt, és a Frankfurter Zeitung, jelenleg a Die Presse-t kapjuk naponta. Műsorújságot is mellékelnek hetente. Persze az ingyen négy hét után mi nem tartunk igényt tovább az újságra, de ha ez így folytatódik a végén a méhben tetemes summát kapnánk az összegyűlt papírért...

Szombaton dél körül jött meg a család. Nem kis kalandok után. (Elhagyták a vezető felőli visszapillantót egy szerencsés kimenetelű surlódás után) Hoztak rengeteg sok mindent. Ezúton köszönöm nekik, bár túlzásba vitték ismét. Kaptam vagy 2 babkonzervet, 4 csomag porlevest, amikor normaleweise (általában) sose eszek olyat...stb.

Schönbrunnt és a belvárost is sikerült egy délután, este alatt megnézni felületesen. Sok dolgot láttam, amit még 2 hónap alatt nem sikerült. (pl. magyar nagykövetség épülete) Kipróbáltuk a pirított gesztenyét is. Azt hiszem jól sikerült a látogatásuk, én legalábbis élveztem.

Este belga sörfestre voltunk hivatalosak. A belgák szülei is voltak itt, és hoztak sok sört otthonról. Nem hagyhattunk elromolni őket. Az este folyamán elfogyott nagyapám szilvapálinkája is. Az egyik cseh lány, Ana megjegyezte, hogy bár nem szereti a pálinkát, de ez kifejezetten finom. A családot kérem, hogy tolmácsolják nagyapámnak az üzenetet. Én fél hatig beszélgettem egy Marko nevű horvát származású, jelenleg szlovéniai Bécsben tanuló sráccal. Nagy Hajduk Split rajongó, mint kiderült. Igen jól tudta, hogy hol rakták le DEBRECENT!! Nemcsak a Manchester elleni meccsünkről tudott, hanem a Donyeck elleni ütközetről is. Örültem neki, hogy ha a futball révén is, de valakinek nem kellett elmagyarázni, hogy hol van Debrecen Magyarország mely szegletében. Ez szégyen nekünk, vagy annak aki nem tudja, de eddig a csehek és a belgák, vagy bárki akinek mondtuk, hogy honnan jöttünk, mindegyikőjük visszakérdezett, hogy hol is van az!!

Péntek, a Brüno-i (Csehország) kirándulásunk napja. Nagyon szuper volt. Ezt is kissé tömörítenem kell. A város Csehországban ugyanúgy a második legnagyobb, akárcsak Debrecen Magyarországon. Ahogy beértünk a Prága felé tartó EUROLINE buszunkkal a buszpályaudvarára reggel, kiderült, hogy csak mi hármónk jött eddig, mindenki továbbmegy a fővárosba. Ekkor a sofőr egy félhangos: HEEELLOOO! kurjantással adta tudtunkra, hogy szálljunk le, megérkeztünk. Ez csak azért volt furcsa, mert kurjanthatta volna azt is, hogy BRUNO, znupazsnyi! vagy valami hasonlót csehül. Remélem nem valami káromkodást írtam ide az előbb:)

A belváros rész igen hangulatos, ettünk gofrit, sétáltunk sokat, megnéztük a látnivalókat. Ez utóbbit a Böhm-Babeck-i elmélettörténész hű követőjétől 140Ft-nak megfelelő euroért vásárolt kétoldalas fénymásolt lap segítségével. Na mégegyszer érthetőbben: egy 55 év körüli cseh fazon állt a belváros főterén, egy kis csiptetővel a mellkasán megpróbálta magát hivatalos információsnak mutatni. Mikor odaléptünk hozzá, akkor derült ki, hogy az egy darab fekete-fehér fénymásolt lap bizony nem gratis. Alig egy utcával később ráakadtunk a hivatalos információs irodára is, de ott az összes prospektus fele annyit sem ért, mint amit a bácsitól vettünk. A piaci rést jól megtalálta a bácsi... Nem akartuk felváltani a jó kis eurónkat eleinte, de azért később a gofri, illetve egy pizzaszelet, és egy borkóstoló kedvéért "meg kellett tennünk".

A várat, illetve a gótikus templomot tudom ajánlani az épületet kedvelőknek. A Stratobrunot, és a cseh (!)Budweisert a sört kedvelőknek. Eznkívül érdekes, hogy a városban láttunk 13-as számú villamosjáratot, tehát nem telt el perc anélkül, hogy legalább öt villamost ne láttunk volna. Illetve nem láttunk két egyformán festett járatot sem. Legelőszőr egy olasz étterembe ülünk be mit sem sejtve. Aztán amikor megkértem a pincérnőt, hogy ajánljon valami speciálisan cseh dolgot az étlapról, akkor hossza keresés után bevallotta, hogy nincs. Ekkor egy Stratobruno után távoztunk.

A második étteremben, ahová betértünk a főnök sem tudott sem németül, sem angolul. De itt már volt egy kaja, amire azt mondta a főpincér, aki egyben a főnök is volt, hogy az cseh specialitás. ( Amennyiben a sült csirkemell sültburgonyával annak számít, akkor előrébb jutottam a konyhaművészeti ismereteimben) Itt is ittunk sört, söröket, de drágálltuk a 20-25 koronás (180-220 Ft)-os árat, így a vacsora után kerestünk egy 16 koronás helyet. Visszatérve megjegyzem, hogy Krusovice-t ne igyatok, csak, ha más nincs. A

A következő két hely, ahol jártunk, már kocsma volt. De sem kártyával, sem euróval nem lehetett fizetni. Így a gofris 5 euró váltás után ismét 5-öt váltottunk, amiért ittunk vagy 6 sört. Bécsben ezért a pénzért egyes helyeken már két legolcsóbb sör sem futná ki. Más kérdés, hogy a kiírt árakkal ellentétben 16 helyett 20 koronába került odabent egy pohár Stratobruno. Ezért én személy szerint úgy gondoltam, hogy bár ez se volt kiírva, de jár egy Budweiseres pohár ajándékba a nagyobb tételben fogyasztóknak...


Részemről, mivel nem vagyok edzésben, kezdtem jólérezni magam. Nem is lett volna gond belőle, ha minden jól alakul a nap végén is. Siettünk vissza a buszunk miatt a buszállomásra, oda is értünk időben, de a sohase késő (erről Norbinak más a véleménye) EUROLINES busz sehol sem volt. Negyedóra, félóra, sehol sincs. Norbi és Móni érdeklődtek az információn. Kitalálhatjátok, semmit nem tudnak, leginkább angolul, meg németül. Aztán csak mondtak valami biztatót: "még nem ment el". Csak arra tudtam gondolni, hogy a család másnap kora reggel jön Bécsbe, én pedig itt vagyok előtte este 21 órakor 120km-re Bécstől. Az idegességem az egyik fém hirdetőtáblán vezettem le. A busz 45 perc késéssel fordult be. Ezelőtt Norbi és én már nagy kiosztást beszéltünk meg a sofőr számára. Persze inkbb a Stratobruno hangja szólt belőlünk, mint az igazságé. Ahogy befordult a busz, mégis felgyűrtük az "ingujjunkat", és az óránkat néztük látványosan. Be kell vallanom biztos szarul esett a buszsofőrnek. A reggeli sofőr volt. Reggel, majd elfelejtettem említeni a buszon hagytam a Nóritól ajándékba kapott sapkámat. Ezért az iménti parázs buszváró jelenet egybőli folytatásaként rá is kérdeztem erre a sorőrnél. Nagyon rendes volt, már kikészítette, és egyből visszaadta. Annyit szólt hátra az egyik utasnak csehül, hogy az magyarázza el, miért késett a buszunk. Oda is jött egy srác, és mondta, hogy dugó volt.

A storyhoz hozzátartozik, hogy ahogy leszálltunk a buszról, odamentem a sofőrhöz, és bkezet fogtam vele, mintegy elnézést kérve azért, amiről nem ő tehetett. Pedig akkor még nem is tudtam, hogy a maradék két órás úton ledolgozta a 45 perc késést! Peti és Andi tudják, hogy ez mit jelent. Ők ezzel jöttek Bécsbe. Általában 100km/órás tempót diktál a busz. Nem tudom, mennyivel jöttünk, mert őszintén megpróbáltam inkább nem elaludni. Elindult a körhintás álom, ha lehunytam a szemem...

Még annyi érdekes történt ma, hogy a portást megkérdeztük a suliban, hogy van-e netterem az épületben. (sok épület van, én már két nettermet tudok) Az adott épületben két "talponálló" gép van, de azt gondoltuk van jobb is, ezért érdeklődtünk. A portás itt is a feladatkörét messze túlzásbavivő emberke, így mikor hallotta, hogy nem echte némettel szólok hozzá, akkor egyből! angolra váltott. Mivel így tett, látszott rajta, hogy szívesen beszélne angolul, ezért én is váltottam. Természetesen a második mondatom után szabadkozva visszatért ő is a nématre, hogy csak keveset tud angolul. Majd elvezetett minket- mint a hülyegyerekeket- a talponálló gépekhez, majd hevesen magyarázni kezdte, hogy hogyan kell használni a gépeket. Majd szétröhögtük rajta magunkat. Például azzal nyitott, hogy fau, fau, fau azaz www-t kell írni a webcím elé. Látszott, hogy nem a mi korosztályunk. De türelmesen vártunk. Majd be akarta hozni a www.vienna.at honlapot, de elgépelte, és www.vennia.at lett belőle. Ez van.

Még egy mai nevetséges beszólás, az amerikai Levi szabadkozása: " Mein Englisch ist besser." " Az angolom jobb."

Ma, csütörtökön reggel voltam ismét munkát keresni. Most két biciklifutár cégnél jártam. Tapasztalatszerzésnek jó volt, de nem tudok náluk elhelyezkedni, mivel az első cégnél 1-1,5 évre várnak embert. A másodiknál a probléma az volt, hogy egész nap a városban kellene egyik helyről a másikra biciklizni a csomagokért, ami közben az újabb megrendeléseket és címeket egy Walky-talkin kapnám. Ez pedig néha az anyanyelvi beszélőknek is nehéz, nemhogy nekem. Mondta is a srác, mivel volt egy egyórás elbeszélgetés velem, és másik két jelentkezővel, hogy a város zajában, illetve ködben szinte lehetetlen megérteni a címet és a házszámot még egy osztráknak is. Tehát finoman lekoptattak, de azt hiszem mégha a munka testhezálló lett is volna, de ez a cb-rádiós része nem tetsztt volna. Állandóan hívnak, és nem magad osztod be, hogy milyen útvonalon mész. A poén, hogy a meghallgatáson el sem hangzott a kérdés: És mennyire ismered Bécset? Bővebben a storyról személyesen...

Este órák után az amerikai srác ötlete nyomán vettünk a boltban Sturmot (egyfajta must, csak most kapható). Két literes kiszerelésben volt valamivel 3 euro felett az ára. Nagyon jó íze van. A bulihely melletti parkban szopogattuk el. Ahogy Tijs írta, amikor hívott a Sturmozásra: A belépő a a parkban lévő bulira egy üveg Sturm! Majd mindenki hozott, így sokat ittunk. De ebben igen kevés alkohol van még. Szinte nulla. Nem lehetett érezni. Inkább a gyomrot viseli meg, akinek nem bírja a mustot. Jól elbeszélgettünk, amolyan egyszer német máskor angol vegyes nyelven. Kinek mikor milyen nyelven van kedve beszélni. Mostanság már nemegyszer én se erőltetem a németet, mert hallom eleget az egyetemen. Amúgy ma jöttek Tijs barátai Belgiumból, velük is találkoztunk a parkban. Móni és Norbi nem jöttek, pedig Norbi beszállt egy közös Sturm vásárlásba. Szerintük is finom volt. Holnap megyünk Brunoba...hárman (a bécsi magyar különítmény)

Ma, csütörtökön reggel voltam ismét munkát keresni. Most két biciklifutár cégnél jártam. Tapasztalatszerzésnek jó volt, de nem tudok náluk elhelyezkedni, mivel az első cégnél 1-1,5 évre várnak embert. A másodiknál a probléma az volt, hogy egész nap a városban kellene egyik helyről a másikra biciklizni a csomagokért, ami közben az újabb megrendeléseket és címeket egy Walky-talkin kapnám. Ez pedig néha az anyanyelvi beszélőknek is nehéz, nemhogy nekem. Mondta is a srác, mivel volt egy egyórás elbeszélgetés velem, és másik két jelentkezővel, hogy a város zajában, illetve ködben szinte lehetetlen megérteni a címet és a házszámot még egy osztráknak is. Tehát finoman lekoptattak, de azt hiszem mégha a munka testhezálló lett is volna, de ez a cb-rádiós része nem tetsztt volna. Állandóan hívnak, és nem magad osztod be, hogy milyen útvonalon mész. A poén, hogy a meghallgatáson el sem hangzott a kérdés: És mennyire ismered Bécset? Bővebben a storyról személyesen...

Este órák után az amerikai srác ötlete nyomán vettünk a boltban Sturmot (egyfajta must, csak most kapható). Két literes kiszerelésben volt valamivel 3 euro felett az ára. Nagyon jó íze van. A bulihely melletti parkban szopogattuk el. Ahogy Tijs írta, amikor hívott a

Szerda. Az Eu-s tantárgyamra sikerült elküldeni a prezentációm témáját, így talán a tanár lehiggad. A múltkor megfenygetett minket, hogy ne jöjjünk, ha nem készülünk a órájára, és nem küldjük az anyagot.

Kedd. Reggel spanyolórán hosszasan elbeszélgettem az egyik osztrák sráccal, aki jelenleg biciklisfutár Bécsben. Adott néhány címet, és cégnevet, ahová érdemes elmenni. Ahogy mondta, nem veszíthetek. Ez való igaz. Még ma (vagy még aznap, sosem tudom, hogy mennyire múlt időben írjam :)) rákerestem a neten, majd elmentem az egyikhez. Azt mondta a legjobbnak a srác. Ott meglepően gyorsan, meglepődés nélkül beírtak a naptárba. Kialkudtam a következő hét hétfői időpont helyett egy e heti csütörtöki megbeszélést.

Délután órák után egyből az Erdberg-i buszállomásra mentem, ahol Zip fényképezőjét, egy Bécs utikönyvet, illetve térképet adtak nekünk részben vissza, részben kölcsön. Még ma használták Viki és Zip ezeket, ezért nem lehetett előző nap visszakérni. A héten szombaton jön a család, decemberben Nóri, így mindenképp jó volt ezekért a dolgokért egy kört csapni.

Hétfőn Norbi visszatér Bécsbe. Több mint egy hetet volt otthon. Nehéz újra visszajönni. Nem mintha itt olyan rossz volna, de van aki miatt én is meghosszabítanám az itteni ősziszünetet a tantárgyak rovására. ..

Elbúcsúzunk Vikitől és Ziptől. Másnap indulnak csak, de már csak én találkozok velük. A buszállomáson Zip ideadja a fényképezőjét. Nekünk ugyanis pénteken Brunoban nagy szükségünk lesz rá. Csak Norbinak van egy 1,3Mpixeles gépe, de azzal mégse az igazi fényképezni.

Vasarnap. Több, mint egy het tavlatbol irom meg ezen napom törteneseit. Igy csak arra emlekszem, hogy voltam magyar nyelvü misen. Merthogy Becsben az is van. A Stefan dom mellett van nem sokkal egy masik templomban. (Deutschkirche=Nemettemplom)

Szombaton vegül csak ketten bicikliztünk Kremsbe, mivel kiderült, hogy a belga Tijs baratnöje hamarabb erkezik. Az egesz meglepetes volt, ugyhogy csak az utolso nap szoltak neki. Igy meg pentek este megbeszeltem vele mobilon, hogy nem jön, es nem tud semmit Leviröl.. Az amerikai sracot ugyanis eleg nehez utolerni, mivel se mobilja, se internete sincs. Igy nem igazan tudtam pentek este 22 ora körül mit csinaljak masnap. Eleinte ugy gondoltam, hogy mar koran reggel elmegyek hozza, es szemelyesen megbeszeljük. Aztan modositottam a terven, mert ezen a napon jött Lencses Viki es a baratja (zip) Becsbe. Kimentünk elejük a buszvegre, aztan en onnan mentem Levihez. Ekkora szerencsem regen volt. Abban a percben akart indulni egyedül, mivel nem tudott ö sem rolam semmit. Ez egyebkent ra vall, hogy egyedül is nekivag. A tervet annyiban modositottuk, hogy a Duna melletti kerekparuton Tulln, Krems iranyba biciklizünk. Aztan, ha kifogy az erönk, akkor visszajövünk vonattal Becsbe. Mivel elmult del is, es fel 5 -5 fele mar erösen sötetedik, ezert a sötetseg is korlatozta a turat.

Vegül jol sikerült a tura, bar a fele uton esett az esö, de minket ez egyre jobban nem zavar mar. Aztan volt Kremsben ket helyi lany, akik önkent megmutattak nekünk a varost. Bar sötet volt, de azert nagyon hangulatos a belvarosa. Azert nem tudok mostansag kepeket mutatni, mert itt se keszült egy sem. A csaladom visszakerte a csaladi (egyesületi ) gepet,en pedig meg mindig nem vettem, pedig tregota tervezem.

Tijs es Levi amig en Olaszorszagban voltam csinaltak egy hetes bicikliturat. Mert ekkor volt itt nov. 1-je miatt egybe egy het tanitas nelkül. Bejartak vagy 5 orszagot: Ausztria (Graz), Szlovenia (Maribor, Ljubljana), Horvatorszag (Fiume), Olaszorszag (Treviso), Ausztria ismet (Villach, Salzburg), Nemetorszag (valahol Salzburghoz közel atmentek ket percre pisilni...). Eleg sokat mentek biciklivel. Körölbelül napi 100 km-t, de sokat is vonatoztak. Es a legdurvabb, hogy egyetlen szallast sem foglaltak le elöre! Ezert elsö este a Maribori vasutallomason ejszakaztak! Mit mondjak, ez nekem is kisse meresz mar.

Amugy nem banom tulsagosan, hogy nem hivtak, mivel en ezeken a reszeken inkabb nyaron szeretnek jarni, akkor sokkal szebb, es nagyobb az elet peldaul a tengerparton. Arrol nem is beszelve, hogy szerintem anyagilag ez mar a luxus kategoriat surolta volna...

A mai napi egyetlen emlitesre melto dolog az, hogy Monival összehoztunk egy gulyas leves, plusz palacsinta ebedet. Hat rament sok idönk, de legalabb kevesebb cucc van most mar a hütöben. Holnap pedig megyek Melkbe biciklizni a szokasos tarsasaggal: az amerikai es a belga emberkekkel. Eleg örültek, mert nekem sohase jutna eszembe novemberben 10 fokban biciklizni. De ha mennek, megyek en is. Most kell latni, nem amikor mar a ho is leesett!

Csütörtök. Befizettük reggel a novemberi koliszamlakat. Majd kontrollaltuk, hogy a lotton nem nyerttünk, de nagyon közel voltunk. Ugyanis kiprobaltuk az itteni hatos lottot, 4 oszlopot raktunk harman. 6-ot huznak 45 -böl mint nalunk. En otthon szerintem 21 evem alatt sosem adtam fel ilyet, de itt azert mas volt a hangulata a dolognak. Kepzeljetek ket kettesünk, es egy egyesünk volt. Sajnos csak a harmastol fizettek volna. Szerintem ennyit a lottorol, ugy meg 21 evre.
Este az oraink utan volt egy buli. En inkabb egy filmvetitesre mentem. Ajanlom mindenkinek a The Corporation nevezetü filmet (nemetül Konzern). Töltsetek le netröl, vagy szerezzetek meg, realisztikus, sok midenröl van benne szo, elgondolkodtato...

Szerda, tanulas, majd este Moni visszater.

Ma, kedden ket emlitesre melto dolog törtent. Az egyik, hogy mikor mar elegem volt a nemetezesböl a koliszobaban beleneztem a mindentudo füzetembe, (amibe minden lenyeges dolgot beleirok)s azt lattam, hogy van foci ezen a napon. Nosza el is mentem, eleg jot jatszottam most is a helyi magyarsaggal. De sajnos most kevesebben voltunk, igy a ram esö költseg is nött. Node ket dolog van, amire nem sajnalok költeni: az utazas, es a sport.
Tiszta rendes emberek vannak ott, az egyik elkerte peldaul a szamom, erdeklödött, mit csinalok itt, majd mondta, hogyha lesz valami bulöi, majd hivnak. Meglatjuk...

A masik erdekes a mar emlitett kloiban lako, Robert nevezetü srac esti latogatasa volt. Mar eppen kezdtem magam nagyon nem jol erezni, hogy tök egyedül vagyok a koliszobaban, amikor eleg erötlen kopogtatast hallok. Kinyitom az ajtot, na ki volt ott a fura amerikai gyerek. Behivtam leültettem, megkinaltam olasz kekssszel, amit meg Noritol kaptam. Majd elbeszuelgettünk, persze nemetül, arrol ki mit csinalt. Atjött haverkodni, a nemetet gyakorolni tulajdonkeppen. Azt mondom nem buta ötlet. Volt mit meselnem, neki is volt mit. Ugyanis ö meg Berlinben jart ejszakai vonattal oda-vissza 15000 Ft volt.
Amikor tavozott a cipöjet elfelejtette felvenni ugy lepett ki az ajton. En se vettem eszre, csak kesöbb halk kopogas ismet, nyilik az ajto, majd a cipöjere mutat. Akkorat nevettem, de olyan jol esett. De ami ezutan törtent, az meg mulattatobb. Megfogta zavaraban a cipöjet, s ahelyett, hogy odabent felvette volna kilepett a kezeben a cipövel a folyosora, s tavozott. Mezitlab... eleg erdekes volt a szituacio, valoszinü nem tudom ugyse visszaadni irasban eleg jol.