Kedd. Norbival még a múltkor (mielőtt hazament) kitaláltuk, hogy megetetjük a cseheket és a belgákat azzal, hogy magyar kenyeret forgalmazunk a koliban. Norbi otthon nyomtatott két színes, fényképpel illusztrált szórólapot, amit a konyhájuk ajtajára kiragasztottunk még hajnalban. Pár nappal később (pénteken) az egyik közös vacsin már hevesen érdeklődtek, hogy komolyan gondoljuk-e a dolgot. Mire én közöltem, hogy persze, és csak telefonon veszünk fel rendelést. Megették teljesen...

Voltam spanyol órán is, ahol minden a szokásos forgatókönyv szerint ment, azaz késtem 15 percet, mellémült egy osztrák késő, nevettünk, ha semmit sem értettünk, vagy ha leginkább én nem értettem semmit.

Kajakészítés és sokáig tanulás volt a további program. Ugyanis szerdán prezentálnunk kellett. Mivel csak egy gépünk van, ilyenkor be kell osztani. Ezzel azonban nem volt gond. Móni nappal végzett a munka dandárjával, Norbi este 23h körülig, aztán én 03:30-ig, mivel csak éjjel tudok kellően elmélyedni és Norbi folytatta hajnali keléssel 5 órakor.