Ma, kedden volt a magyaros est. Már igen régóta terveztük, hogy vissza kellene hívni a többieket, mert mi már sok bulira voltunk meghívva. Sajnos Móni megbetegedett, illetve már napok óta rosszul érezte magát, így erősen kérdésessé vált a tervezett menü: Hortobágyi húsospalacsinta burgonyával és majonézes öntettel. Norbival ketten legfeljebb az anyagbeszerzési és köretkészítési feladatokat tudtuk volna bevállalni. Végül Mónin annyira mégse fogott ki a betegég, így minden simán ment. Igaz a belga sörfestre vitt bontatlan literes borsodis üvegem azóta sem került elő... Valakinek igencsak megtetszhetett, mert szó szerint eltűnt. Node ennyi baj legyen. Viszonylag korán fél egy tájékán pakolással együtt befejeződött a buli, amit most én sem bántam. Kissé kezdett rajtam kijönni a folyamatos "nemkialvás".

Amúgy itt említeném meg azon ERASMUS-on gondolkodó, esetleg tavaszi félévben kiutazó férfi nemű olvasóimnak, hogy a mai bulin amikor Norbi kiment a konyhából kereken 14 nőszeméllyel ültem egy légtérben. Ezt csak azért írom, mert nekem is csak akkor tűnt fel, hogy mennyivel több lány van az ERASMUS program keretében idekint. A buli elején, amikor még alig hatan voltak ott és egyedül egy felvidéki magyar lány nem ismerte a többieket, a bemutatkozás során kiderült , hogy hatan hat országból jöttek: Belgium, Csehország, Szlovánia, Szlovákia, Spanyolország, és Magyarország (mi).