Péntek, a Brüno-i (Csehország) kirándulásunk napja. Nagyon szuper volt. Ezt is kissé tömörítenem kell. A város Csehországban ugyanúgy a második legnagyobb, akárcsak Debrecen Magyarországon. Ahogy beértünk a Prága felé tartó EUROLINE buszunkkal a buszpályaudvarára reggel, kiderült, hogy csak mi hármónk jött eddig, mindenki továbbmegy a fővárosba. Ekkor a sofőr egy félhangos: HEEELLOOO! kurjantással adta tudtunkra, hogy szálljunk le, megérkeztünk. Ez csak azért volt furcsa, mert kurjanthatta volna azt is, hogy BRUNO, znupazsnyi! vagy valami hasonlót csehül. Remélem nem valami káromkodást írtam ide az előbb:)

A belváros rész igen hangulatos, ettünk gofrit, sétáltunk sokat, megnéztük a látnivalókat. Ez utóbbit a Böhm-Babeck-i elmélettörténész hű követőjétől 140Ft-nak megfelelő euroért vásárolt kétoldalas fénymásolt lap segítségével. Na mégegyszer érthetőbben: egy 55 év körüli cseh fazon állt a belváros főterén, egy kis csiptetővel a mellkasán megpróbálta magát hivatalos információsnak mutatni. Mikor odaléptünk hozzá, akkor derült ki, hogy az egy darab fekete-fehér fénymásolt lap bizony nem gratis. Alig egy utcával később ráakadtunk a hivatalos információs irodára is, de ott az összes prospektus fele annyit sem ért, mint amit a bácsitól vettünk. A piaci rést jól megtalálta a bácsi... Nem akartuk felváltani a jó kis eurónkat eleinte, de azért később a gofri, illetve egy pizzaszelet, és egy borkóstoló kedvéért "meg kellett tennünk".

A várat, illetve a gótikus templomot tudom ajánlani az épületet kedvelőknek. A Stratobrunot, és a cseh (!)Budweisert a sört kedvelőknek. Eznkívül érdekes, hogy a városban láttunk 13-as számú villamosjáratot, tehát nem telt el perc anélkül, hogy legalább öt villamost ne láttunk volna. Illetve nem láttunk két egyformán festett járatot sem. Legelőszőr egy olasz étterembe ülünk be mit sem sejtve. Aztán amikor megkértem a pincérnőt, hogy ajánljon valami speciálisan cseh dolgot az étlapról, akkor hossza keresés után bevallotta, hogy nincs. Ekkor egy Stratobruno után távoztunk.

A második étteremben, ahová betértünk a főnök sem tudott sem németül, sem angolul. De itt már volt egy kaja, amire azt mondta a főpincér, aki egyben a főnök is volt, hogy az cseh specialitás. ( Amennyiben a sült csirkemell sültburgonyával annak számít, akkor előrébb jutottam a konyhaművészeti ismereteimben) Itt is ittunk sört, söröket, de drágálltuk a 20-25 koronás (180-220 Ft)-os árat, így a vacsora után kerestünk egy 16 koronás helyet. Visszatérve megjegyzem, hogy Krusovice-t ne igyatok, csak, ha más nincs. A

A következő két hely, ahol jártunk, már kocsma volt. De sem kártyával, sem euróval nem lehetett fizetni. Így a gofris 5 euró váltás után ismét 5-öt váltottunk, amiért ittunk vagy 6 sört. Bécsben ezért a pénzért egyes helyeken már két legolcsóbb sör sem futná ki. Más kérdés, hogy a kiírt árakkal ellentétben 16 helyett 20 koronába került odabent egy pohár Stratobruno. Ezért én személy szerint úgy gondoltam, hogy bár ez se volt kiírva, de jár egy Budweiseres pohár ajándékba a nagyobb tételben fogyasztóknak...


Részemről, mivel nem vagyok edzésben, kezdtem jólérezni magam. Nem is lett volna gond belőle, ha minden jól alakul a nap végén is. Siettünk vissza a buszunk miatt a buszállomásra, oda is értünk időben, de a sohase késő (erről Norbinak más a véleménye) EUROLINES busz sehol sem volt. Negyedóra, félóra, sehol sincs. Norbi és Móni érdeklődtek az információn. Kitalálhatjátok, semmit nem tudnak, leginkább angolul, meg németül. Aztán csak mondtak valami biztatót: "még nem ment el". Csak arra tudtam gondolni, hogy a család másnap kora reggel jön Bécsbe, én pedig itt vagyok előtte este 21 órakor 120km-re Bécstől. Az idegességem az egyik fém hirdetőtáblán vezettem le. A busz 45 perc késéssel fordult be. Ezelőtt Norbi és én már nagy kiosztást beszéltünk meg a sofőr számára. Persze inkbb a Stratobruno hangja szólt belőlünk, mint az igazságé. Ahogy befordult a busz, mégis felgyűrtük az "ingujjunkat", és az óránkat néztük látványosan. Be kell vallanom biztos szarul esett a buszsofőrnek. A reggeli sofőr volt. Reggel, majd elfelejtettem említeni a buszon hagytam a Nóritól ajándékba kapott sapkámat. Ezért az iménti parázs buszváró jelenet egybőli folytatásaként rá is kérdeztem erre a sorőrnél. Nagyon rendes volt, már kikészítette, és egyből visszaadta. Annyit szólt hátra az egyik utasnak csehül, hogy az magyarázza el, miért késett a buszunk. Oda is jött egy srác, és mondta, hogy dugó volt.

A storyhoz hozzátartozik, hogy ahogy leszálltunk a buszról, odamentem a sofőrhöz, és bkezet fogtam vele, mintegy elnézést kérve azért, amiről nem ő tehetett. Pedig akkor még nem is tudtam, hogy a maradék két órás úton ledolgozta a 45 perc késést! Peti és Andi tudják, hogy ez mit jelent. Ők ezzel jöttek Bécsbe. Általában 100km/órás tempót diktál a busz. Nem tudom, mennyivel jöttünk, mert őszintén megpróbáltam inkább nem elaludni. Elindult a körhintás álom, ha lehunytam a szemem...