Bécsi történetek

Thursday, November 10, 2005

Ma, csütörtökön reggel voltam ismét munkát keresni. Most két biciklifutár cégnél jártam. Tapasztalatszerzésnek jó volt, de nem tudok náluk elhelyezkedni, mivel az első cégnél 1-1,5 évre várnak embert. A másodiknál a probléma az volt, hogy egész nap a városban kellene egyik helyről a másikra biciklizni a csomagokért, ami közben az újabb megrendeléseket és címeket egy Walky-talkin kapnám. Ez pedig néha az anyanyelvi beszélőknek is nehéz, nemhogy nekem. Mondta is a srác, mivel volt egy egyórás elbeszélgetés velem, és másik két jelentkezővel, hogy a város zajában, illetve ködben szinte lehetetlen megérteni a címet és a házszámot még egy osztráknak is. Tehát finoman lekoptattak, de azt hiszem mégha a munka testhezálló lett is volna, de ez a cb-rádiós része nem tetsztt volna. Állandóan hívnak, és nem magad osztod be, hogy milyen útvonalon mész. A poén, hogy a meghallgatáson el sem hangzott a kérdés: És mennyire ismered Bécset? Bővebben a storyról személyesen...

Este órák után az amerikai srác ötlete nyomán vettünk a boltban Sturmot (egyfajta must, csak most kapható). Két literes kiszerelésben volt valamivel 3 euro felett az ára. Nagyon jó íze van. A bulihely melletti parkban szopogattuk el. Ahogy Tijs írta, amikor hívott a

0 Comments:

Post a Comment

<< Home