Bécsi történetek

Monday, November 21, 2005

Hétfő. Visszatértem Bécsbe még tegnap este Tijs-el és Levivel. Nagyon jól sikerült a hétvége otthon. Az egyedüli hibája az volt, hogy rövid volt. Így nem jutott nekem sem olyan sokmindenre időm. Röviden a hétvégéről: a péntek és a vasárnap az utazással ment el döntően, bár egészen szórakoztató volt a srácokkal hazajönni. Pl. nem értették, amikor Budapesten a trolin egy 150 cm magas és ugyanennyi kilós kalauznéni megpróbált megbüntetni egy fiatal férfit, mivel az nem lyukasztotta ki a jegyét. Pont mellettünk ült, és párducugással próbálta kilyukasztani a jegyét amikor felcsendült: A "jegyeket bérleteket" épp az orrunk előtt! Majd hosszas vitatkozás után a férfi az egyik megállóban egyszerűen leszállt, addig pedig nem adott oda semmilyen iratot... Ekkor kezdtem először otthon érezni magam:) Itt, Bécsben, ill. Nyugaton ugyanis nem divat bliccelni. Ezért nem értette Tijs sem, hogy mi történt, s miért nem kellett végül az illetőnek büntetést fizetni.

"Drágalátos fővárosunkból" expressz nevű! vonattal jöttünk haza. Találkoztam a vonaton Nagyzével is. Volt helyjegyünk, de a vonat zsúfolásig megtelt. Megkerestem a helyeinket, de három 30-50 év közötti fazon nem adta át a jegy felmutatása után sem...!!! Felment bennem a pumpa. Jobban mint a srácokban. Egyrészt nem is értették, mennyire taplókkal van dolgunk. Sőt, Tijs megjegyezte, hogy jó a rendszer, mert legalább -mégha állva is-de hazajutsz az első vonattal. Nyugaton ugyanis nem adnak el több jegyet, csak amennyi hely van egyes vonatokra... Egyébként az igazsághoz hozzátartozik, hogy félúton átadtak két helyet, majd az út végére a kezdeti feszültség felolódott, még beszélgettem is a fazonokkal.

Szombaton voltunk Romániában, és az ukrán határig is elmentünk. Erről aztán lenne mit mesélnem... Elég az hozzá, hogy keleten a helyzet változatlan. Szomorú, de borzasztó a szegénység a határ túloldalán, aki nem volt ott, az nem tudja elképzelni sem. A két srác úgy konstatálta az egy napos autózást, hogy sokat láttak. Az amerikai elérte azt a határt, ahová már nem engedték be, azaz Ukrajnát. (vízumkötelezettség van)

A mai napon egyébként csak a focit tudnám említeni történésként. Ismét voltam "magyar focin". De ez egyre inkább nemzetköziesedik. Mostmár kisebbségben voltunk. Ugyanis 2 magyar 3 délamerikai, 2 osztrák volt. Így páratlanan voltunk, jól kifutottam magam.

0 Comments:

Post a Comment

<< Home