Ma, hetfon Norbi es Era hazamentek, igy egyedul vagyok Becsben Moni visszatereseig. Norbi a laptopot is hazaszallitotta, igy most a sulibol irok. Ezert nincsenek ekezetes karakterek (a magyar billentyüzet miatt nincs jogom reklamalni:). Jobb is, hogy hazavitte a gepet, igy marad idöm tanulgatni is. Most lesz ra idöm, ugyanis a bulik heti 1-2-re visszaestek, azokra sem biztos, hogy megyek.

Raadasul szünet van az egyetemen (ugynevezett Rektorstag=rektori szünet), de ezt nekünk nem kell bepotolni szombaton. Hallom ugyanis, hogy Debrecenben igy szünet a hetfö. A szerdat is kiadtak tanitasmentes napnak, plusz penteken nincs oram, igy ez a het mondhatni eleg laza.

A kirandulasrol bövebben majd szemelyesen, vagy ha lesz idöm kesöbb irni a blogra.

OLASZORSZAG NORIVAL

OLASZORSZAG NORIVAL

A buszozas nem volt annyira faraszto, mint gondoltam. Egy szlovak pincersraccal beszeltem az ut elejen, aztan bedobta a szunyat. Azaz elterült a busz hatso hat szeken. Megtehette, mivel alig voltak utasok. En is keresztbefeküdtem a "sajat" kettö, es a mellettem levö ket szeken. Igy tudtam valamicsket aludni, kb. 2 orat. A tajbol semmit sem lattam, mivel korom sötet volt. Csütörtök hajnalban 3:15-kor ert be velem a busz Trentoba. Nori Euronight vonata 3:51-re ert be, addig eleg lassan telt az idö. Erdekes arcok vannak jelen igy korahajnalban a palyaudvarokon, de ez egy masik törtenet...

Szerencsere minden gond nelkül megerkezett Nori, igy a felelmem ellenere az esti talalkozasösszehangolas ment mint a karikacsapas! Meg koromsötet volt 4 oran at, igy megfigyelhettük ahogy felpezsdül a 110 000 lakosu varos. Megprobalom kisse tömöriteni a mondanivalomat, mert azt hiszem nem ernek soha a vegere. Esemenydus nap volt, az biztos. Varosnezes Trentoban, egy olasz kavezo, hangulatos utcak, mindenhol latnivalok, kaja a Dante parkban, s ahogy megvirradt meglattuk, hogy 1500 meteres hegyek övezik Trentot. Nagyjabol delben felszalltunk egy Riva del Gardaba tarto buszra. Az uton odafele majd kiestem a szekböl. Gyünyörü tajakon mentünk. Nekem alföldi gyereknek uj volt minden, ami 50 meternel magasabb, itt 2000 meteres hegyek, hegyitavak, vizeses, meredek sziklafalak, sargulo-barnulo erdök mindenfele. Rivaban pedig a mediterran növenyzet es hangulat volt uj. (Palmafak az utcakon.) A varoska teljesen a turizmusra epit, igy a lakosok ´fele a vendeglatashoz, a masik fele a szallasadashoz kötödik. Volt olyan utca, ahol ahogy igy visszaemlekszem kb. 6 pizzeria volt zsinorban.

Szerda, ma szünnap van az egyetemen. Elmaradtak az elöadasok. Nem is baj, mivel ezen a napon utazok Trentoba Norival talalkozni, aztan egyutt megyunk a Garda to melle. A mai nap sikerult meg egy tantargyat felvenni a WU-n (becsi közgaz) is. Igy talan nem volt felesleges az a sok papirmunka es raforditott idö, amit az elejen ezert megleptünk. Erdekes a rendszer, hogy otthon mar az elso zh-k mennek, itt pedig meg csak most vettem fel ezt a tantargyat is :)

A busz 18:00-kor indul, az ut 9 oras lesz! Valamit valamiert! Ezzel az esti buszozassal kivitelezhetö, hogy Norival minel több idöt tölthessünk együtt.

A keddi spanyol órák egyre jobban kezdenek tetszeni. Hiába egyedül vagyok Erasmusos itt, értsd: senkit nem ismertem a bulikról, nyelvi kurzusról, mégis már összecimboráltam egy osztrák sráccal. Biciklisfutár Bécsben. Kicsit sajnálom, hogy hiába kérdezgettem a munkájáról, végül mégse kérdeztem meg, van-e hely a cégnél még egy bringásnak. Sajnos a tél egyre közelít, szóval lehet nem ez a legmegfelelőbb idő belekezdeni már ebbe, de nagyon azon vagyok, hogy valamit találjak. Ma az egyik magyar sráccal, MataPetivel (Matuska Péter) elmentünk egy hóhányó meghallgatásra. Az interneten találta a srác a munkalehetőséget. Én meg jó tapasztalatszerzésnek tartottam, hogy elnézünk a céghez. Úgyse voltam még hóhányó... :) Bár erről a családnak lehet más a véleménye, amikor nem csinálom az otthoni házimunkát.

Visszatérve a melóhelyre. Hamar megtaláltuk a kft. telephelyét, irodáját. Láttunk is néhány hókotrót a ház parkolójában. Én megmondom őszintén arra számítottam, hogy kivágnak minket, mint macskát... amikor kiderül, hogy a nyelvet nem tudjuk perfektül, a papírjainkkal csak a zűr van (magyarok vagyunk), plusz diákok (azaz nem érünk rá mindig). Ami történt igencsak meglepett. Az irodába épp ült két másik jelentkező a "főnöknél", aki miután benéztünk a nyitott ajtón közölte, hogy töltsünk ki egy jelentkezési lapot. Meg se mukkanhattunk, hogy mi járatban vagyunk. Kitöltöttük, majd bebocsátást nyertünk. Az emberünk középkorú, szimpatikus, a szemével igencsak fürkésző magatartást tanusított. A legnagyobb meglepetés akkor ért engem, amikor átfutva a lapunkat a munka részleteit kezdte mondani. Itt nem a munkaadó választ munkást, hanem a munkás választja a munkát. Vagy csak én találok mindig ilyen alja munkát... Mondjuk ezért az alja munkáért 3150 €-t fizettek volna. A részleteket sok idő lenne leírni, de a lényeg: állandó készültség nov.1-től április 30-ig , ha esik a hó éjjel kettőkor, irány az utca, kapok egy Suzuki hókotrót, a pénzt a készültségért 6 hónapra adják, plusz pénz, ha esik a hó, és csinálok is valamit. Nem gyenge..., de itt is sok lett volna az áldozat. Például nincs olyan, hogy valaki megcsinálja helyettem a hókotrást, amikor Magyarországon vizsgázom, vagy itt, illetve a fehér karácsonynak életemben először nem örülhettem volna. Stornóztuk ezt a munkát is... Azért egyre gyanúsabb, hogy itt ennyi lehetőség van, mégha alja-jellegű munkákra is. Meg kell hagyni megfizetnék...

Mivel szombaton és vasárnap nap közben is pihentem egy-egy órát, így jól bírtam a hétfői szokásos 10:30-19:00-ig egyhuzamban németül való órahallgatást. Nem történt semmi különös, legfeljebb annyi, hogy nem volt Hausaufgabe-m (Házifeladatom) Produktionsmanagement órán, és a tanár nem pöccent be egyáltalán. Szerintem azért, mert látta, hogy külföldi diák vagyok. Ezen az órán matekos jellegű feladatokat csinálgatnak, én elsősorban a nyelv miatt járok be erre az órára. A többiek (kezdetben öten voltunk Erasmusosok ezen az órán: Norbi, Móni, egy svéd, két finn) mind leadták, mert nehéznek, nem túl érdekesnek ítélték. Én még nem tudom mit fogok ezzel a tantárggyal kezdeni, jelen pillanatban úgy tűnik, hogy nem adom le a BLISS-ből (a helyi Neptun), de ha el is megyek vizsgázni belőle, előbb beszélek a tanárral, hogy Erasmusos vagyok. Ha így is megbuktat, akkor meg annyi, szerencsére nem oszt-nem szoroz. Van ezen kívül jónéhány könyebben teljesíthető tantárgyam.

Vasárnap. Reggel voltam nem messze tőlünk templomban. Aztán Mónival, nővérével, és unokatesójával mentem városnézni. Először a Prätert néztük meg. Ez egy hatalmas park Bécs szívében a Dunacsatorna és a Duna között. Ott található a Riesenrad is. Ez egy óriáskerék, ami mellett a debreceni vidámparkbeli egy vicc. Mellette volt egy vidámpark, ahol felültünk egy tuti hullámvasútra. Reggel 9 óra volt, nem sokan voltak a parkban. A játékokon senki sem ült, így megkérdeztük, hogy négy ember miatt beindítja-e. Miután helyeselt, felültem a három lánnyal a csöppet sem bizalomgerjesztő kb. 3 emelet magas vasútra. A száguldás kb. 3 perce alatt szerintem kb. 1 km-es sugárban mindenki megtudta, hogy ülnek a hullámvasúton. Móni azt mondta, hogy írjam le, hogy én is visítottam. Ezt határozottan cáfolom, mert ordítottam. Eleinte. Aztán már csak szimplán nevettem a lányokon, illetve nagyon tetszett az egész.

A park után megnéztük a Hundertwasser Haust, ami egy általam eddig nem ismert művész munkája. Az ő munkáját dícséri Bécs hulladékégetőjének átalakítása is. A hatalmas kéménnyel rendelkező Spittelau torony majd' mindenhonnan látszik a városból, és ez a Hundertwasser úgy átalakította, hogy inkább néz ki múzeumnak. A ház nagyon szép, Klimt festmények rekonstrukcióit, Hundertwasseres és Klimtes emléktárgyakat is lehet ott venni, illetve minden egyebet, amit a turistára rá lehet sózni.

Leváltam a városnéző csapattól, mert Móni -negyedjére - ment el Schönbrunnba, most tesójáékkal. Visszamentem a koliba, elfáradtam, aludtam, tanultam. Október 23.-án ez utóbbit nem nagyon erőltettem, inkább csak a magam megnyugtatására.

Szombat. Ma Móni a két vendégével várost nézni indult, míg mi Norbival a koliban tanulgattunk. Este biciklivel megnéztem a templomok miserendjét, mivel Vasárnap szerettem volna ittlétem első német nyelvű miséjére elmenni. Ittlétünk alatt ezen a napon nem történt velem semmi említésre méltó, mivel az esti kerózáson kívül ki sem mozdultam. Ez volt az első szombat, amit Bécsben töltöttem teljesen!

Hogy mégis valamit írjak már ide is, eszembe jutott egy érdekesség az osztrák tanórákról. Az óra végén a professzor megköszöni a figyelmet, elköszön ahogy otthon is, majd a hallgatók kopogni kezdenek a padon. Ez valami válasz, mint az oviban a "Jóétvágyat kívánunk!"-ra a "Köösszöönjüük sszéépen, viisszont kíívánjuk!" A jelentkezés helyett is kopognak, majd egyből mondandójukba fognak.
Ezt a kopogásos órabefejezést könnyen megszoktuk. A jelentkezést még nem gyakoroltuk.

Pénteken reggel megvettem a buszjegyet Trento-ig, mivel a Garda tó menti Riva del Garda-ba megyünk Nórival. Oda pedig Trento-ból a legkönyebb helyi közlekedéssel eljutni. A buszjegy volt az olcsóbb, és a jobb feltételeket, azaz több otttartózkodást biztosító megoldás. Mintegy 72€-ba került oda-vissza, a vonat kedvezményes jegyei elfogytak, így csak kb. 6 hónappal hamarabb tudtam volna azokra olcsóbb jegyet venni. A vonat drága mulatság Európa nyugati szegletében, erre rá kellett jönni. A diákkedvezményt nem ismerik el. Vannak kiskapuk, de általános a 10%-kedvezmény jár minden 26 éven alulinak szabály.

A nap további részéban jószerével tanulgattunk, neteztünk. Este megérkezett Bécsbe Mónihoz a tesója, és az unokatesója. Móni a csúcstartó közülünk, ha minden igaz most hétvégén negyedjére is megnézi a Schönbrunni kastélyt. Este ami engem illet németül megnéztem a 13. harcost, amiből egész sokat értettem. Főleg azokat a részeket, amikor meg se szólaltak, csak "gyakták" egymást... :)

Csütörtök. Sok internetes keresés után elindultam, hogy személyesen is érdeklődjek a vonat és busz árak iránt, mivel a Garda tóhoz utazok jövő hét szerda este. Nem tudom, erről írtam-e már? Mindenesetre ezt a helyszínt választottuk ki Nórival. Nem messze van az osztrák-olasz határtól, és már sokat hallottunk róla, mennyire szép. Nagy meglepetésemre itt nem sokan hallottak a tó létezéséről. Nem lehet túl erős a földrajzoktatásuk. Megérdeklődtem az árakat, heklyeket, időpontokat az EUROLINES buszpályaudvaron, illetve a nemzetközi vonatoknál is. Ezzel el is ment a délelőtt. Találkoztam közben két svéd Erasmusossal, akik az egyik magyar lány vezetésével a hétvégén Magyarországra utaznak. Most igen sokan utaznak velük kis hazánkba, még a belga Tijs, és jónéhány finn, és belga is velük tart. Meglátogatják a Hortobágyat is, amit csak "puszta"-ként emlegetnek.

Tőlük megtudtam, hogy elmarad a délutáni Bank und Creditwesen óra. Így csak egy Deutsch II. volt este, amire hamarabb értem oda, mint kellett volna. Benyitottam egy Deutsch I órára, amit ugyanez a tanárnő tart, és mondta, hogy akkor már maradjak, még fél óra van belőle. Így konstatálhattam, hogy vannak merész Erasmusosok, akik olvasni is csak alig tudnak németül, mégis kint vannak.

Este az egyik tv-csatornán a "Bukás" ment, amit elkezdtünk nézni, de nem tetszett nekem se igazán, így nem is erőltettem. Norbi a lépcsőházban összetalálkozott egy amerikai sráccal, aki mindenképp zenét akart velünk cserélni. Csak azt vettük észre Mónival, amikor Norbi megjelent a szobában nyomában egy vadidegennel, aki a pendrive-ját félmagasan tartva fürkészte a szobában a számítógépet. A srác igencsak furcsa volt. Amolyan amerikai. Rá kell jönnünk, hogy ez a fogalom létezik. Nehéz összefoglalni miben mások, mint mi, de érződik a más kultúra. Egy példa, kb. 20 perc dumálás, és zenecserélés után kifogytunk a témából, és már kölcsönösen el is köszöntünk. De a srás úgy állt tovább a szobában arccal felénk, mintha csak hallgatná az erdő közepén a "természet neszét". Magyarul beállt a kínos csend, elbúcsúztunk, de neki ez kb. egy fél percig nem esett le, hogy akkor menni kéne... Lehet nem jól tudok leírni szituációkat, de azt hiszem jobb, ha csak annyit írok, hogy fura volt, és mégis szimpatikus a srác.

Ma, szerdán reggel az előző esti késői elalvás sem hátráltatott benne, hogy kinn legyek a Bécs-Budapest szupermaraton startján. Ugyanabban a stadionban volt, ahol kedd este a Bruegge a helyi Rapid Wiennel meccselt. Nevezetesen az Ernst Happel stadionban. Láttam a sokszoros bajnok Bogár Jánost, illetve a békéscsabai srác megmutatta a tavalyi öszetett győztest Vozár Attilát is. Találtunk néhány műanyag ujjatlan szurkolói mezt, mert még nem takarították ki addigra a teljes stadiont.


Délután órák voltak. Az uniós tantárgyunkra nem csináltuk meg a "házifeladatot", ezért eléggé bosszankodott a tanár. Kiderült, hogy vele nem is lesz olyan könnyű dolgunk vizsgán sem. Ezt szerintem a többi diák is megérezhette, mert a létszám az előző órához képest erősen megcsappant. Már csak egy szűkebb szemináriumi csoportnyi ember hallgatja a 60 fős előadóban a profot. Ma történt meg az is először, hogy az általa feltett kérdésekre én is nyújtottam a kezem, és bár nem mindig helyesen válaszoltam, de már annak is örültem, hogy nemcsak megértem mit kérdez, és tudom a választ, hanem válaszolni is tudok rá.

Este a csehek meghívtak minket a kollégiumban egy nassolós bulira, mivel jöttek Irena szülei, akik hoztak mindenféle sütiket neki. Mi is vittünk egyx-két dolgot át (pl. vaniliás karika). Nem sokat maradtunk, mert már sok volt az esti program és kevés az alvás.

A városban ezt a posztert még szeptember végén fényképeztük le, azóta tudjuk, hogy pipa nem kerül a Bruegge és a Bayern mellé.

Jobbról a második, épp az orrát dörzsölő fazon Bogár János. Ami a képeken nem látszik, kb. 8 fok volt, én már mínusznak éreztem, ezért kesztyűben, kabátban voltam. A futók viszont simán rövidnadrágban...

Ma este voltunk egy igazi kocsmában, eddig azt hittem ilyen helyek nincsenek Bécsben. Csak igényes "pub"-ok. Ez amolyan Ibolya kinázetű volt, kivéve az embereket. Itt ugyanis idős alkoholistákat nem láttam. Mindenki a Rapid Wien- FC Bruegge meccset jött nézni. Mi is, a koliból csak az egyik belga lány jött, Annalies. Róla annyit, hogy folyamatosan beszél, jó humora van és nevet mindenen. A csehek, illetve Norbi és Móni a koliban maradtak, nem jöttek a Chealsea nevű helyre. A kocsma teljesen a foci hatalmas piaci szegmentumát célozta meg... Négy nagyobb terem, négy projektor, több "kistévé", és mindegyiken meccs megy. Rengeteg ember volt már akkor ott, amikor odaértünk, így először nem találtam helyet.Aztán a negyedik teremben, ahol a Sparta Praha-Arsenal meccs ment találtam üres széket, amit át is vittem a többi ERASMUS-os mellé. Ott volt három finn, egy német, néhány belga, egy Péter nevű magyar srác, néhány osztrák buddy és még jópáran. A hely alapvetően tetszett, de az árak itt sem nyerték el a tetszésemet: megpróbáltam a legolcsóbb sört kérni. Ez 3,5€, durván 875Ft-ba kóstált. Most sokan gondoljátok, abból idehaza be lehet rúgni, mit mondjak, jogos...

A Bruegge, akárcsak korábban a Debrecen ellen, a Rapid ellen is egy góllal nyert. Én is a bécsieknek szurkoltam, úgyhogy meg is mondtam Annalies-nek, hogy "nagyon szerencsés nemzet ez a belga". Ezt azóta szállóigeként ismételgeti:)

Visszafelé a metrón találkoztunk egypár Rapid drukkerrel, akik igencsak el voltak kenődve. A belga lány ekkor (jó kedve volt, érthetően), odaszólt nekik, hogy hát ő most épp nagyon boldog, mert nyert a csapata. "Merthát ő Belgiumból jött!" Ekkor legszívesebben sírni lett volna kedvem, egyrészt a nevetéstől, ha ezt tv-ben látom, másrészt élőben ez Magyarországon akár egy kiadós verést is eredményezhetett volna... Persze nem Debrecenben, hanem jól tudjuk hol, de az biztos, hogy ezt így megjátszani! Nem volt szívbajos a belga lány, vagy csak én vagyok máshoz szokva?

Aznap este Péterrel megbeszéltük, hogy kimegyünk másnap reggel a Bécs-Budapest szupermarathon startjára, mert ő tavaly csapatkisérő volt, és érdekelte a verseny.

A másfél héttelezelőtti Fertő-tó megkerülő túra képeit csak most sikerült feltennem. Később a helyükre teszem őket időben is. A tavat az elmúlt hétvégén az amerikai egyedül ismét meglátogatta... Nem tartottam vele, mert épp otthon volta, míg Tijs a barátnőjénél Salamancaban.

Ma, kedd reggel ismét spanyol órával kezdődött a nap. A spanyol könyvet mostanra mindenkinek ajánlott volt beszerezni, így én se haboztam: elkértem az egyik osztrák lány könyvét (kb. 6000 Ft), és hazavittem lefénymásolni. Otthon ezenkívül sikerült tesóm segítségével a telefon kártyafüggetlenítését is megcsinálni. Így az itt kapott ingyen sim kártyával már ki is próbáltam, felismeri, és ha fel lenne töltve pénzzel, már telefonálhatnék.
Az órán ma végre már többet haladtunk. De a Hogy vagy? kérdésre még mindig csak annyit tudok mondani, hogy jól, köszönöm, ami akkor vicces igazán, amikor gyakorlunk egymás között, és vörös az orrunk a megfázástól, vagy netán köhögünk...

A visszaútról (Bécsbe) még gondoltam írok néhány szót: egy bajai szakács srác mellett utaztam, körülbelül korombeli volt. Egy tízgyermekes családból! származik, és jelenleg, ahogy ő mondta "Németbe" szakácskodik. Jól elbeszélgettünk, elsősorban a határtól Bécsig, mert előtte a Szállító című kissé formabontó, de tipikus RTL klub színvonalú akciófilmet vetítették a buszon. Most kivételesen még nem is volt számomra gyötrelem hollywood eme újabb gyöngyszemét végignézni, mivel már egy hónapja nem láttam magyar nyelven filmet. Még Matyi hozott ittjártakor két DVD-t, de azokra sem volt még időnk. Visszatérve a srácra, az egész családja külföldön dolgoziuk az édesanyját és két fiatal hugát leszámítva. Angliában, Izraelben és Németországban. Ezt mondom én magyar valóságnak: ha boldogulni akarsz menj külföldre, mert otthon az egzisztencia kialakításra 20 év alatt van lehetőségünk! Megbeszéltük a sráccal, mennyire rosszak a magyar viszonyok. Az árak az osztrákkal összehasonlítva ugyan fele a boltban, de a fizetések óvatos becslés szerint hat-hétszeresek az otthonival összehasonlítva.

Ez van. A srác most étteremre gyűjt, ahogy mondja mintegy 3 évet még biztos melóznia kell egy saját étterem megnyitásához. Mást is mondott, ami elgondolkoztatott. A németeknél 1-2 év folyamatos munkaviszony után ha kirúgnak, és munkanélküli leszel, akkor 250000Ft munkanélküli segélyben részesülsz! A srácnak ez a célja, ezt elérni. Ugyanis e mellett még lehet feketén dolgozni, vagy hazajönni és kapod a segélyt tovább! Néha el kell menni a német hivatalba és elsírni, hogy te nem kapsz munkát, és hosszabítsák meg a segélyezésed. Állítólag az egyik olasz kollégája ezt játssza már egy ideje. Ha kiküldik interjúra valahova, ott előadja a nix verstehen = nem éteni szöveget. Nem rossz... Mesélt a srác a munkájáról is, de ezzel senkit sem untatnék. Elég az hozzá, hogy vásárokon vannak jelen, és a cégnél elég nemzetközi a csapat (szlovák, lengyel, román, olasz, francia együtt csinálja a kolbászt a németnek) Még megesett az is, hogy egy német egyetemista srác mosogatott náluk...

Minden magyar hazánkfiával érdekes elbeszélgetni, mit csinál kint, miből él. Mesélte még a szakács srác, hogy a papírjait a képzettségéről sose kérték! A kérdések mindig azok voltak, hol dolgoztál, mennyi tapasztalatod van. És még valami: azóta is nagyon bánja, hogy egy svájci havi 1 300 000 Ft-os fizetési ajánlatot visszautasított!

A mai nap egyébként a suliból hazajövet kipróbáltam egy másik útvonalat a tömegközlekedésben. Alapesetben busszal 25-30 perc alatt érünk vissza a koliba egy átszállással. Egy példa az itteni tömegközlekedés járatsűrűségére: most egy belváros felé tartó buszra ültem, majd két metró és egy újabb busz igénybevételével 26 perc alatt voltam a koliban. Lehetséges, hogy ez most számotokra nem egyértelmű, mekkera csoda, de gondoljatok bele, hogy otthon még a viszonylag sűrűn járó trolik is 10 percente jönnek. Itt szinte minden busz ilyen sűrűn jár, a metrók 3-4 percente a csúcsidőben. Négyszer várakoztam ma, és nem vártam többet 3 percnél egyszer sem. Nade az igazsághoz hozzátartozik, hogy reggel akkora dugó van itt, hogy odafelé 45 percet is rá kell szánni az utazásra. Ma jól el is késtem emiatt. Nem árt majd később figyelni erre. Most kezdek kilábalni egy megfázásból, ezért nem akarok biciklizni egyenlőre. Így rendszeresen a tömegközlekedésre vagyok utalva. Otthon is eléggé idegesít, ha a sofőr nem megfelelően nyomja a pedált a suliba menet, ezért járok biciklivel.

A hétfői nap a legnehezebb, ezt csak az engem nem rendszeresen olvasóknak írom. Ugyanis ezen a napon van a legtöbb óránk. Illetve lassan csak nekem, mivel Norbi átrendezte ezt a napját, amit épp le nem adott tantárgyat, azt átrakott másik napra. Móni pedig "nincs kedvem" kijelentéssel vette szűkebbre a napot. A magam részéről én minden itteni órára megpróbálok bejárni, mivel egyébként az egésznek semmi értelme.

A mai nap azonban még én is kihagytam egy Deutsch II órát, amit szerencsére be lehet pótolni a héten másik nap is. Mindezt pedig foci miatt cselekedtem meg. Felvettem a kapcsolatot a helyi magyar diáksággal még a múlt héten. Szerveznek minden héten teremben kispályás focit. Nekem mozgáshiányom van állandóan, így ez kapóra jött. Nem muszály mindig ott lenni, csakha az időpont megfelelő, és ráérek. Nem úgy, mint a testnevelésórás 21€-s foci, amin ha fizettél már mindenki csak örül, ha nem mész, olyan sokan vannak. Itt 2,5 €-t -kellett most fizetnem az egy óráért, ami majdhogynem hazai árakon van. Pont úgy voltunk, hogy egy csere volt egy csapatnak, és az meg kell mondjam kellett is. Kellemesen elfáradtam. Jól esett például, hogy volt olyan labdaátvételem, ami után gólt ugyan nem lőttem, mégis többen tapsoltak! Fura volt hallani... A legtöbben pestiek, ezt egyébként a későbbi beszélgetésekből leszűrtem, bár ennek ellenére jó fejek. Csak az " A Krisztián "-ozáson mosolygok mindig.

Jól ment a játék, rúgtam vagy 6 gólt, és a végén nyertünk eggyel. Fura hangulata volt, amint Bécs egyik kollégiumának tornatermében focizok, és mindeni magyar (egy osztrák volt csak). A másikfajta focin az tetszett, hogy németül kurjantottam a labdás embernek, hogy "Mitte!=Középre", illetve "Hier=Itt!". Ezen a magyar focin pedig a hazai hang tetszett.

OTTHON VAGYOK!

OTTHON VAGYOK!

7:15-kor indul a buszom haza. Amíg otthon vagyok, addig a Blogra semmit sem írok, kivétel két szót: OTTHON VAGYOK!

Csütörtök. Ma írtam le az előbbi hetet. Minden nap elég pörgős, még mindig. Reggel Mónival elkezdtük átvenni az e heti óráinkon elhangzottakat, és a szavakat kiszótárazni. Piszok nehéz még, sznte minden alap szót ki kell még keresni. Megéri, mert egy -egy professzor ugyanazokat a szavakat hajlamos sokszor használni. Délben megjött Móni barátnője, Melinda. És vele együtt egy hűtőszekrénnyi kaja Móni szüleitől. Itt még nem ettünk menzán, de ha ez így folytatódik, akkor nem is lesz rá szükség...

Délután Mónival bementünk a mai napi egyetlen, az e heti utolsó óránkra. Többet értettem, mint a múltkor. Kezdek reménykedni. Estére meghívott az amerikai minket töklevesre. Norbi otthon van jelenleg, Móni a barátnőjével inkább a várost nézte meg, így egyedül mentem. A töklevest ne igazán komálom, de azt hiszem ez a leves bebizonyította az örökigazságot, hogy mindent meg kell kóstolni. Az amerikai olyan levest főzött, hogy elbújhatnak a mai lányok főzőtudományban, tisztelet a kivételnek... Jövő héten a svédek fognak főzni, és úgy érzem közeledik a nap, amikor nekünk kell majd vagy nekem :O

Amúgy sikeresen lekéstük a buszt, így én a taxi helyett gyalogoltam, és futottam (mikor a kedvem úgy hozta), így a város másik végéből 45 perc alatt a koliban voltam. Mintha csak a Sárkányból mentem volna haza otthon, csak itt ez kicsit ismeretlenebb volt. Most már lassan hajnalodik, de ezt a Blogot mindenképp meg akartam írni. 3:00 lesz nemsokára. Holnap (ma), azaz pénteken 6 órakor kell kelnem, hogy elérjem a buszomat hazafelé. Szóval épp nem tudom, hogy lefeküdjek-e erre a kis időre:)

Az este egyébként egyébként is jól sikerült, kiderült például a két svédről (barát-barátnő), hogy jártak már Ausztráliában (a srác dolgozott ott), Kínában, Thaiföldön is. Sokat beszélgettünk, mikor épp milyen nyelven (angol-német döntően). Néha nekem is nehezemre esett, hogy ne angolul mondjak valamit, amior az jött a nyelvem hegyére. Az Egészségedre! egyébként a legtöbb a köreinkben edződött ERASMUS-os diáknak megy már székely akcentussal.

Szerda. Volt két nagyon jó óránk. Ez közös volt mindhármunknak. Az egyik egy uniós, a másik pedig marketingstratégia. A tanárok nagyon jó fejek, érthetően beszélnek (elsősorban miattunk ERASMUS-osok miatt) és érdekes, már félig tanult dolgokról is szó van órán. De ez a mai napot tekintve lényegtelen volt.

Norbi sajnálhatja, hogy hamarabb hazament, és az este nem jött velünk a Rathaus-ba. Kikísértük a metróig. Egy hónap után hazatért, ezt fogom én is tenni pénteken....

Rathaus. Nem öltöztünk ki, amit kicsit később bántunk is, amíg nem ittunk eleget:) Kezdem az elején. Összefutottunk a csh és belga különítménnyel a koli után, akik megmutattak egy általunk még nem ismert villamost, amivel közvetlenül a belvárosba lehet jutni. Így kivételesen nem késtünk el. A városháza teljesen ki van világítva, vele szemben a Burgtheater áll, ami szintén fényárban úszik. Mindez egy hatalmas téren. Meg se próbálom leírni, mert ezt látni kell! Amit ti viszont nem látthattok, az a városháza belseje. Köpni-nyelni nem tudtunk, amikor beléptünk az épület dísztermébe. Csillogás-villogás, aranyozott csillár, zenekar, étel-ital hegyek, sok külföldi diák, rövid beszéd, közepes evészet, sok ivászat. Röviden így lehetne összefoglalni. Személyesen szerintem addig mesélném, ameddig a buli tartott. A sör-bor is ingyen volt, és sokan tettünk róla, hogy a polgármesternek emlékezetes legyen a mai este, ha más miatt nem is, de a számla miatt biztosan. Na jó annyira azért mégse. Az első 1,5 órában még én is csak az első Ottrakingeremet szopogattam a bécsi tanácsháza dísztermében. Bocsássatok meg, de ezt le kellett írnom. Hihetetlen volt, hogy ott vagyunk és velünk történik. Bár én kezdem ezeket a történéseket mostmár megszokni. Egy-két gyümölcstorta és rétes közben csodáltuk tovább a termet. Az erkényre is kimehettünk, majd ezekről lesznek képek, ha a belga lány átküldi. NORBI! MIT HAGYTÁL KI!

Ma, kedden reggel volt életem első spanyolórája. Mindez osztrák diákokkal, német nyelven magyarázva. Nem rossz. Elég sokat értettem, de ha nem az ICH BIN BALAZS RADNAI. lesz a legbonyolultabb mondat, amit spanyolba kell fordítani, majd meglátom veszem-e a fordulatszámot. A nap középső részében főztünk, illetve szintén nincs meg minden már (csütörtök írom ezt is), nem hiába lyukas az agyam. A sok német kiszorítja a lényegtelen dolgokat. :) Móni és Norbi vásárolgattak az otthonaknak egy-két dolgot még ma. Este ismét Café Tunnel, ahová már semmi kedvünk sem volt menni, csakhogy hetven jegyet lehetett kapni a szerdai Városházai bulira. Ebből csak annyit tudtunk, hogy a polgármester meghívott bennünket egy fogadásra (a meghívóban koktélparti szerepelt), ami a Rathaus Festsaal-jában kerül megrendezésre. Sejtettük, hogy már csak a hely miatt is megéri elmenni. Mivel a meghívókat csak a Tunnelban lehetett átvenni, ezért elmentünk, megkaptuk a meghívót, majd 20 perc beszélgetés után, de az első rendelés előtt magyarosan távoztunk. Ez egy ingyenbuli volt. Én személy szerint nem tudom van-e részesedése a BOKU-nak ebben a kocsmában, de egész jól próbálkoznak, hogy ott verjük el a had ne mondjak csúnyát mennyire kevés ösztöndíjunkat... :)

Hétfő. Ezen a napon volt három órám, ami nyolc negyvenötperces órának felelt meg! Mint meséltem ez a nap szörnyen nehéz. Iszonyatosan elfáradtunk, és ezt most csütörtök éjjel írom, mert azóta sem sikerült kiheverni. Az ingyen koktél buli is kimaradt, mert Norbinak és Móninak egy órával többjük van ezen a napon. Illetve volt, mert a jelzett két ok miatt (ingyen koktél este 19-20 óra között, pontosan az óra időpontjában; túl hosszú hétfői nap) áttetették egy másik napra. Szóval ez egy egész nap az egyetemen "hallgatunk" nap volt. A poén, hogy mi valóban hallgattunk egész nap. :) Mintha aznap este még csináltunk volna valamit, de megmondom őszintén már fogalmam sincs mit...

Immár harmadik vasárnapja biciklis kirándulást csinálok a környéken. Ma is ez volt a program. Mivel az itteni időjárás még mindig inkább nyárias, mint őszies, ezért nyugodtan lehet még bicilivel menni. A Retz-i, szombati kollektív ERASMUS-os utazáson beszéltem meg a szokásos emberekkel a "másnapi" túrát. Tijs és az amerikai Levi is valami nagy tóról beszélt Bécs mellett, amit szeretnének megnézni. Nem tudtam elképzelni,, mire gondolnak. Aztán jobban átgondolva elkezdtem a Fertő-tóra gyanakodni, mivel elejtettek egyy olyan mondatot, hogy olyan messze van, mint Pozsony. Ráhibáztam. Arra gondoltam, tehát, hogy a vasárnapot úgy szervezem, hogy megyek velük a Fertő-tó felé 3-4 órát, majd visszafordulok, és Bécsben még tudok Andival&Petivel is várost nézni. Itt kérek tőlük elnézést, hogy végül utóbbi már nem fért bele. Mivel kiderült, hogy Levi úgy gondolta a kirándulást, hogy levonatozunk a tóhoz, és ott teszünk egy kört. Majd a kör közben egy estebéd a magyar oldalon, és visszavonatozás Bécsbe este. Ez tetszett nekem is, mivel régi vágyam körbebiciklizni a Fertő tavat. Más kérdés, hogy mivel a Duna menti biciklizés szervezését én csináltam, most rájuk bíztam, és nem ment minden a legsimábban. Például odafelé, hiába találkoztunk 9:00-kor, csak 11:00-kor tudtunk vonatot találni. Nem nézett utánna semminek... De én már fejlődésként értékeltem, amikor hátizsákban érkezett :)

A tóhoz hamar odaértünk vonattal, de térképünk a legjobb egy két A4-es lapból álló Ausztria térkép volt, amit én vittem! Náluk semmilyen nem volt! Nagyjából az otthon megjegyeztem az utat elv szerint akartak menni. Rövidre fogom, mert estig mesélhetném. Jó tempóval mentünk, mindkettűjük még az előző vasárnapinál is jobban tekert, de így is kiderült, hogy a tó megkerülése egy nap alatt lehetetlen. Így csak Brucktól Fertőszentmiklósig mentünk, 20-25 km-es átlagsebességggel, ha a két fél órás pihanőt leszámítjuk. A magyar határ előtt már kérdezte a belga, hogy érzem-e már, hogy otthon vagyok, erre én mondtam, hogy még nem, mivel még messze vagyunk. Mikor már sejtettük, hogy közel lehetünk, de nem tudtuk mennyire, és kezdtek fáradni, mondtam nekik, hogy szerintem 3 km a határ. Mit ad Isten, és 50m-en belül ott volt egy tábla rajta " Grenze (H) 3 km". Elismerően néztek. Erre elengedtem a poént, hogy már éreztem a magyar föld közelségét. :)

Az átmenés előtt fényképek sorát készítettük a magyar táblával, mivel ez nekik kuriózum. Mit mondjak, el is hiszem egy amerikainak ez valóban az. A határon az ő útlevelével babráltak is vagy 4-5 percet.

Kinéztük az utolsó vonatot, majd bevezettem őket a magyar gasztronómiába. Mindketten a "Kiskakas Csárda" gulyásától oda meg vissza voltak. Az amerikai például kijelentette, hogy ő egy magyar lányt szeretne elvenni feleségül, aki minden nap gulyást főz neki. :)

A Soproni Ászokra például kijelentette, hogy jobb int a Stella Artois! Teljesen el voltak ragadtatva az országtól, erre pedig még rátett egy lapáttal az esti kalauzos történet.

Történt ugyanis, hogy nem volt nálunk elég pénz a visszaútra. Azaz fejenként 12€-ra lett volna szükség, és volt hármunknak 23€ körül összesen. A GYESEV szerelvény kalauzát ezután imába kell foglalni, mert miután látta a nemzetközi brigádot, megenyhült. Később vetette meg velünk a jegyet kb. 30km-rel, így épp kifutotta a pénzből (a jegyet természetesen egészen Bécsig adta). Nem sokkal ezután átszálltunk egy osztrák szerelvényre, ahol azt hiszem nem lett volna ilyen szerencsénk a kalauzzal... Egy ember büntetése 15000Ft! Nem hazai a tarifa... A belga, és az amerikai is megtanulta visszafelé a köszönöm szót. Sőt, amikor elmagyaráztam nekik, hogy ez az ember épp most húzott ki minket a slamasztikából, a belga odalépett hozzá, megszorította a kezét, és egy magyar "Köszönömmel" teljesen meglepte a kalauzt.

Ezt a fényképet a konyhában készítettem. Tudni kell a kolinkról, hogy minden szinthez tartozik egy konyha, és általában 25-30 ember használja azt. Így mi is arra számítottunk, hogy ebédidőben nem fogunk elférni majd, de eddig mindig ugyanazokat az arcokat látjuk. Van például két kis kínai, (bár lehet nem kínaiak, csak én nézek minden kis pupillájút annak) akik mindig ott főznek. Általában valami felismerhetetlen zöldséget meg a szokásos rizset. Mit mondjak, nem ennék sokszor belőle, mégha kínálnának se. Amúgy ha tipikus fűszeres, büdös szagok áradnak a konyhából már tudjuk, hogy ők főztek. A konyha fala tele van mindenféle (értsd poénos és/vagy obszcén falragaszokkal), azaz a volt kolilakók gondoskodtak az unalommentes főzésről. Például van egy óra a falon, de annak a mennyezeti részén! Ez a kb. 1 m*1,5m-es poszter is ott lóg. Mire hazamegyek amerikai "külpolitikából" jeles leszek. :)

Ma, szombaton okt. 8.-án átrendezetem a blogomat közép európai időzóna szerint. Korábban azért tapasztalhattátok, hogy össze vissza vannak a hírek. Ezután megpróbálom minden nap a dátumkijelzőt nem megbabrálva manipulálni azt, hogy mikor írok.

Ma volt a Retz-i ERASMUS kirándulás. Az egész nagyon tetszett. Reggel indultunk az egyik koli elől, busszal. Mintegy negyvenen. Vegyesen szerte Európából (a résztvevők nemzetiségei a teljesség igénye nélkül: cseh, szlovák, belga, amerikai, finn, svéd, német, osztrák, spanyol, görög, magyar..) Retz a cseh-osztrák határon található festői környezetben. Egy borvidék központja. Itt található Ausztria legnagyobb borospincéje, amit meg is néztünk. Jelenleg már inkább csak múzeumként funkcionál. Magyar vonatkozása, hogy még Corvinus Mátyás minősítette hivatalosan bortermelő területté a környéket, és adományozott valamilyen pecsétes okiratot az ittenieknek, amit az idegenvezető Mátyással együtt előszeretettel emlegetett.


Az óratoronyból (korábbi tanácsháza és templom) gyönyörű a kilátás, 360 fokos panoráma van. Még megvannak a város középkori falai is!!! Ez engem teljesen meghökkentett. Felülről ez jól látható volt. A városkapu a cseh határ felé például 1300-ban épült! Erre mondom én, hogy nem semmi. Itt található Ausztria egyedüli prímán múzeummá alakított, és berendezésében eredeti, jól felújított szélmalma is. Nagyon jól néz ki. Martfűn vannak hasonlók felénk, ezt onnan tudom, hogy fényképpel volt kiírva a magyar vonatkozás. Egy nagy vacsival zártuk a napot, amit a kirándulás ára fedezett, de valószínű, hogy ez már inkább ajándék volt. Annyit ehettünk, és annyi bort ihattunk, amennyit nem szégyelltünk.. Visszafogtuk magunkat, senki nem rúgott be! Nem tudom, hogy itt vajon ez lett volna-e Mo.-n? :) Azért ne higgyétek, hogy szerénykedtünk, szerintem a fél liter felett ittunk fejenként. Egyszer legalább nem a pénztárca szab határt, hanem a szabad akarat... Erre napra a szuper jelzőt kell adjam!

Pénteket írunk. A délelőtt a ruháim száradtak, ugyanis előző nap saját kezűleg kimostam! Igaz csak a zoknikat és a gatyáimat. Móni adott mosóport, a szárítókötél, - mivel madzagot nem találtunk- a mobiltöltőm, a digit fényképező áttöltőkábele és a lámpa kábele képezték. Beváltak. Ma voltam ebéd után egy itteni tesifocin. Érdekes volt. Műfüves pályán játszottunk, és sokan voltunk. Négy csapat. Szívesen gondoltam vissza az Ilcsik-féle kétlabdás gimis focira. Akkor a túl sok ember simán elfért a pályán és nem volt gond az elfáradással sem, mivel labda mindig akadt. Tetszett így is. A csapatom jó fej volt. Azt először nem értettem, miért nem örülnek, amikor miután két ember mellett lőttem egy távoli gólt, aztán megmondták, hogy csak a hatoson belülről ér a gól. Ez van... Szokni kell a szabályokat. Nem tudom megyek-e legközelebb, mert még most ingyen volt. Egy félév 21€=5250Ft.

Megjöttek Petiék 15:00-kor. Este Nórival msn-eztem, és a buddy-m meghívott másik két ERASMUS-ossal együtt uzyonnár, vacsorára. Ezekről később beszámolok részletesebben.

Egy két kiegészítés a múlt vasárnapi túrához. Ezen képen a pozsonyi túra egyik eseménye látható. Az amerikai srác a belga Nutellás zsemléje és egy Borostyán sör elfogyasztása után közülte, hogy lefekszik egy kicsit a templom melletti pázsitra,... nem viccelt! Ezen Tijs-el jót mosolyogtunk.
Amúgy érdekes volt a szituáció, mert Hainburg főterén ültünk, ahol a városháza, szökőkút, templom, kávézó mind látható volt onnan, ahol ültünk. Az amerikai táska nélkül érkezett a túrára, amin mi ketten igencsak meglepődtünk. Se ennivaló, se innivaló nem volt nála vasárnap, és kb. 80 km várt ránk Pozsonyig. Alternatív fazon. Amikor megkínáltam magyar sörrel, a belga meg a zsemléjével olyan hálálkodó szöveget nyomott németül, a szó pozitív értelmében, amit nem igazán vártam. Náluk tilos közterületen alkoholizálni, így azt mondta, hogyha jönnek a rendőrök elrejtik még a sört is. Mire mondta a belga, hogy náluk nem tilos. Én erre, hogy nálunk nem szabad elvileg, de mindenki ezt csinálja, mert senki sem veszi komolyan... Látszik, hogy a kultúra nem egyforma mindenhol. Levi úgy feküdt le a templom mellé a város főterén, mintha otthon a saját ágyába pihenne le 15 percre.

Ma, csütörtökön vagyok itt majd három hete, és Norbival és Mónival benéztünk az első óránkra! Persze mondhatjátok, hogy voltunk mi már órán. Igen, de az nyelvi kurzus volt, amikor az volt a cél, hogy értsük, amiről szó van. Ma azonban belecsöppentünk egy echte osztrák Bank und Kreditwesen órába. Szó szerint, ugyanis jó magyar diákhoz méltón késtünk egy kicsit. Így az az óra végéig ki sem derült, hogy nem osztrákok vagyunk. Nem is lett volna gáz, ha értjük amit mond a professzor...:) Egy kicsit most szándékosan lódítottam. Elég sokat megértettünk, az ismeretlen szavakat irogattuk elsősorban, de nekem még egy kezdetleges jegyzetelésre is futotta. Írtam kb. 2 szellős oldalt egy óra alatt, mert amikor már ragadt le a szemem a fáradtságtól, akkor hirtelen az óra abbamaradt. Rájöttünk: kb. 10 óra alvással lehet kibírni egy a mainál durvább, értsd három előadásos napot. Amúgy a tanár egy öregúr volt, és bár az artikuláció terén kihívásokkal küszködött, de kellően lassan beszélt ahhoz, hogy megértsük a velejét az órának. Norbit Murára emlékeztette...Nem is olyan rossz ez a bécsi agrár! Tele van gazdasági témájú tantárggyal, csak sajnos (ahogy azt otthon is megszokhattuk) arra senki nem figyel, hogy ne ütközzenek időpontban.

Egyébként a délelőttről még néhány szót: reggel arra ébredtünk, hogy nincs internet! Azok a szemetek (helyi rendszergazdák) kikapcsolták.. :) Egészen függők lettünk. Itt üzenem minden levélírónak, jó olvasni titeket! Tehát a net. Nem fizettük be az októberi jattot, így 6.-án fogyott el a türelmük. Talán mégse olyan szemetek... legalább eddig engedték. Délután befizettük , és megkérdeztük mikor lesz net? A válasz egyszerű volt: Jetzt!

Délután voltam az agráregyetem egyik épületét megnézni, ahonnan 30 perc elteltével 4-en megléptünk, mondanom sem kell aa magyarok. Móni és Norbi alapból nem jöttek. A mikrobiológia nyalánkságairól mesélt egy "néni", ami addig érdekes is volt, amíg kémcsövek erdejében sétálgattunk. Minden kémcsőben egy-egy növény valamilyen kísérlet aktív résztvevője.

Most épp azon tanakodunk a koliszobában, menjünk-e le a koli pincéjében lévő kocsmába! Igen, van egy Gemeinschaftsraum (=közösségi helyiség) odalent, állítólag ma nagy buli van odalent. Reggelente mi is látjuk ezen bulik eredményét: mindenhol mocsok a folyosón...

Döntünk, megyünk, negyedik napja minden nap, holnap elmesélem...

Ez a szerdai nap volt itt az ugynevezett Welcome Day. Mehallgattunk egy ketnyelvu udvozlobeszedet, aztan megneztuk a helyi informatikatanszek kisse laposra sikeredett vidojat. Nekem a kedvencem az volt, amikor egy mar doglott, damilra kotott mehecskevel, amit a kamera elott lobaltak "berepultek" a kertet.:) Bar volt szo a lavinak megakadalyozasarol is, ami tetszett. Ezutan ebedelni visszamentunk a koliba, es delutan volt kozos varosnezes. Bar szegyen, de egy ket belvarosi helyre meg csak most sikerult eljutni. Peldaul a Stefan Domhoz is. A varosnezest egy profi idegenvezeto vezette. Nem sokat hallottunk a varos zaja, a nagy csoportletszam es egy ora utan a csokkeno "harci kedv" miatt. Este aztan volt ismet egy buli. Szokatlan modon:) Itt az elso otven erkezo ket ingyen italjegy boldog tulajdonosa lehetett. Mondanom sem kell, ahol a Gratis szo felbukkan, ott mi az elsok kozott vagyunk. Igy is volt, hamar mentunk, helyunk is volt, ingyen ital is volt, es a legfobb ez a buli jo volt... Volt elozene, ami kisse alternativ volt, de lehetett dumalni rengeteget, es barki szivesen beszelt veled ha odamentel hozza, hogy honnan jottel stb. Utolso busszal hazatertunk.

A tegnapi, hétfő esti program rövidre sikerült, mivel megléptünk az ERASMUS partyról idő előtt. Így ma bepótoljuk, ami ma kimaradt. Épp készülődünk. A ma esti buli egy Tunnel nevű kocsmában lesz. Pozitívuma, hogy hallani egymás hangját, mivel a zene nagyon halk, így kifejezetten jól lehet beszélgetni, és a nyelvet tanulgatni.

A mai (keddi) nap szintán a szokásos ügyintéznivalókkal kezdődött. Reggel beszéltünk sok tanárral, akiknek az itteni "neptunban"="BLIS" felvettük a tárgyait. Minden tárgyat a tárgy neve és az internetes leírásuk alapján választottunk. Eddig mindet a helyi agráron. Nagyon jókat sikerült felvenni. Én speciel megjátszhatom, hogy ebben a félévben egyszerre halgassak angol és német uniós tárgyat. Ha ehhez hozzávesszük, hogy spanyolul is elkezdek idekint tanulni, már látszik, lesznek tantárgyaim. Minden tantárgyunk gazdasági témájú, a tanárokkal, profokkal beszéltünk: mind jó fej, sokkal kedvesebbek, mint egyes otthoni tanárok. Visszatérve a tantárgyrajelentkezésre: minden neptunszidónak üzenem, hogya Bliss a fasorban sincs a neptunnal összehasonlítva.

Sajnos ma történt egy számomra szomorú eset is: ki kellet dobni az első otthonról érkezett kaját is. Bár ezúton kérem a családot, hogy nagyanyámnak senki ne mondja meg, hogy a diós sütije nem bírta a kiképzést, és bepenészedett... Legközelebb kevesebb kaját kell hozni, mert már egy hete esszük hárman a hazait, amit szüleim küldtek. És még van belőle, plusz a Norbi szüleinek küldeménye, ami hasonlóan sok. Egyszerűen ennyit nem bírunk enni, kivéve, ha reggel-délben-este húst ennénk.
Megismertük az egyik magyar srácot a koliban, aki másfél órát mesélt itteni munkáról, miegyébről. Erre nem is vállalkoznék itt, hogy leírjam. Annyit mondok, hogy hasznos másfél óra volt.
Most indulunk, írjatok a freemail címre nyugodtan.

Balázs

Ma egészen délig ügyintéztünk hárman: megvettük a féléves bécsi tömegközlekedéses bérletet(Saisonticket), befizettük az október havi kolidíjat, ügyintéztünk a bécsi közgázon, és a z agráron is, majd újra a közgázon. Aztán redőny le délben: itt akkor megáll az élet. Senki nem dolgozik tovább a tanulmányisok közül, de még a bankokban is két óra az ebédidő, és sok bank három órakor már bezár. Kaptam ma ingyen osztrák SIM kártyát, és gratisba kaptunk mindhárman két osztrák újságot 4 hétre! Plusz apróságokat hozzás szintén ingyen: ceruze, jegyzetfüzet, nyalóka:) Itt az újságokból még minden nap sikerült ingyen hozni. Az utcán osztogatják...

Délután a hazai ételek melegítése, kiadós ebéd és internetes böngészés következett tantárgy ügyben. Aztán este elnéztünk a Kaiko nevű szórakozóhelyre. Itt ingyen lehet bemennünk Erasmusosoknak, és ingyen koktél van egy órán át. Erről épp lecsúztunk, de majd legközelebb! Amúgy nem maradtunk szinte semmit, mivel Sárkány szerű hering-effektus volt, és az árak nem igazán marasztaltak. Csak egy példa: itt a ruhatár az otthoni ötszöröse: 1€. A sört inkább el sem árulom, leginkább, mert csak sejtésünkk van róla:) Állítólag már akár 0,33-ast tud az ember 3 €-ért venni. Végülis nem inni jöttünk Bécsbe, de azért az integrálódáshoz nélkülözhetetlen:)

Mivel ismét gyorsn visszaértünk, ezért német filmet néztünk este, aztán ismét tárgyfelvétel.

Lehet kicsit töményre sikerült írnom, de valahogy ilyen sűrű minden nap.

Tijs-el ez már a második kerós túra. Tervben van egy esetleges gyalogtúra is az Alpokban.
Az amerikai sráccal a pozsonyi várban.
A háttérből kitakarjuk uticélunkat: Pozsonyt.
Pozsonyban voltam ma. Az amerikai Levivel, és a belga Tijs-el. Ahogy a belga srác mondta az út elején: Es ist eine international Gesellschaft!=Ez egy nemzetközi vállalkozás. Az utat nagyon jól bírták. Az amerikai csak emiatt vett egy biciklit 100€=25000Ft-ért. Jó vétel volt, láttam már itt BMW biciklit is 1 millió Ft-ért. Az úton sokat beszélgettünk, az amerikai srácot sokat kérdeztem. Bushról például megvan a "véleménye". Később mindketten elcsodálkoztak, mikor a vár melletti táblán megmutattam a feliratot: Pozsony magyar főváros is volt hajdan. Tijs meg is tanulta a magyar nevét, és a történelem is nagyon érdekelte. Látszott, hogy nem igazán tanulnak a közép- európai népekről.

Bécs látképe a Kahlenbergről. Tijs-el voltam itt a belga sráccal szeptember 25.-én vasárnap. Balra a modern üzleti negyed látható, amit itt UNO- City-nek hívank. A Duna egyik, Bécsen belüli holtága is látszik a kép bal szélén. A Duna egy szigetet is közrefog, ezért a hidak hosszabbak, és a szigetet az ittani hatóság nem engedi beépíttetni. Ezért tiszta zöld csíknak látszik. A jobb szélen bár valószínű nem nagyon kivehető, de a Dunacsatorna látszik, ami melett a koli is van.

Ma szombaton a Schönbrunni kastéyt néztem meg Mónival és a nálunk vendégeskedő Matyival. Norbi nem jött velünk, mert ma volt nála látogatóban a családja, és Era. Érthető..., főleg utóbbi okból. Egész nap a kastély parkját! néztük meg. Rengeteg szép dolog van ott. A parkot én el sem tudom képzelni hány munkás tartja rendben, hogy így nézzen ki. Lesznek képek is, csak az a fránya idő: Most éjfél már elmúlt, holnap Pozsonyba kerózom a belga és az amerikai sráccal, nem igazán van időm feltenni azt is. A kastély parkjában egyébként rengeteg mókus van, és annyira nem félnek az embertől, hogy az emberek a tenyerükből etetik őket! Volt olyan pillanat, amikor egyszerre öt mókust láttam a ligetes téren, ahol álltunk. Egyébként ragyogó napsütés volt egész nap. Az embernek az az érzése, hogy ezeket a kastélyokat, látnivalókat és tereket itt bécsben télen újra meg kell nézni! Annyi a látnivaló, hogy nem tudom elég lesz-e rá ez a félév. A mai nap egyik furcsasága az volt, hogy négyszer megszólalt a légvédelmi riasztó. Még a Schönbrunni kastély parkjában voltunk, és tiszta világháborús hangulatot adott, ijesztő volt, még nekem is. Ám az emberek a fülük botját sem mozdították... Namondom ezt két hétig nem hallottuk, valakitől megkérdezem mi van ilyenkor... Egy öreg néni mondta meg a frankót, hogy ez csak próba. Kérdeze: honnan tudja majd azt, hogy melyik az igazi? egyátalán minek a próba: az arab terroristák itt is ennyire készenlétben tartják a helyi szerveket? Akkor nem értem, hogy a határon az útlevelemet mégcsak fel sem jöttek megnézni...Bár biztos nem innen várják a veszélyt. A riadó szirénáit a koliban is hallani lehetett, bár Bécs ellentétes két végéről van szó.A másik érdekesség a Dunacsatorna partján egymástól 10-10 méterre álló három graffitit festegető fiatalember volt. Mindig is azt gondoltam száradjon le a keze,aki ilyet pingál közfalakra, mindenhova. De megdöbbentő volt látni, hogy itt fényes nappal dlgoztak a "nagy munkán" a srácok. Hozzá kell tenni, hogy alig látni graffitiket a városba, tehát ez lehet kijelölt terület volt számukra. Az egyikőjük egy A4-es lapon még meg is tervezte a dolgot előre, épp azt tanulmányozta, amikor elkeróztam mögötte. Még jövő héten nem igazán lesznek óráink, úgyhogy tantárgyfelvétel a program. Mára ennyit..