Csütörtök. Sok internetes keresés után elindultam, hogy személyesen is érdeklődjek a vonat és busz árak iránt, mivel a Garda tóhoz utazok jövő hét szerda este. Nem tudom, erről írtam-e már? Mindenesetre ezt a helyszínt választottuk ki Nórival. Nem messze van az osztrák-olasz határtól, és már sokat hallottunk róla, mennyire szép. Nagy meglepetésemre itt nem sokan hallottak a tó létezéséről. Nem lehet túl erős a földrajzoktatásuk. Megérdeklődtem az árakat, heklyeket, időpontokat az EUROLINES buszpályaudvaron, illetve a nemzetközi vonatoknál is. Ezzel el is ment a délelőtt. Találkoztam közben két svéd Erasmusossal, akik az egyik magyar lány vezetésével a hétvégén Magyarországra utaznak. Most igen sokan utaznak velük kis hazánkba, még a belga Tijs, és jónéhány finn, és belga is velük tart. Meglátogatják a Hortobágyat is, amit csak "puszta"-ként emlegetnek.

Tőlük megtudtam, hogy elmarad a délutáni Bank und Creditwesen óra. Így csak egy Deutsch II. volt este, amire hamarabb értem oda, mint kellett volna. Benyitottam egy Deutsch I órára, amit ugyanez a tanárnő tart, és mondta, hogy akkor már maradjak, még fél óra van belőle. Így konstatálhattam, hogy vannak merész Erasmusosok, akik olvasni is csak alig tudnak németül, mégis kint vannak.

Este az egyik tv-csatornán a "Bukás" ment, amit elkezdtünk nézni, de nem tetszett nekem se igazán, így nem is erőltettem. Norbi a lépcsőházban összetalálkozott egy amerikai sráccal, aki mindenképp zenét akart velünk cserélni. Csak azt vettük észre Mónival, amikor Norbi megjelent a szobában nyomában egy vadidegennel, aki a pendrive-ját félmagasan tartva fürkészte a szobában a számítógépet. A srác igencsak furcsa volt. Amolyan amerikai. Rá kell jönnünk, hogy ez a fogalom létezik. Nehéz összefoglalni miben mások, mint mi, de érződik a más kultúra. Egy példa, kb. 20 perc dumálás, és zenecserélés után kifogytunk a témából, és már kölcsönösen el is köszöntünk. De a srás úgy állt tovább a szobában arccal felénk, mintha csak hallgatná az erdő közepén a "természet neszét". Magyarul beállt a kínos csend, elbúcsúztunk, de neki ez kb. egy fél percig nem esett le, hogy akkor menni kéne... Lehet nem jól tudok leírni szituációkat, de azt hiszem jobb, ha csak annyit írok, hogy fura volt, és mégis szimpatikus a srác.