Szombat. Ma Móni a két vendégével várost nézni indult, míg mi Norbival a koliban tanulgattunk. Este biciklivel megnéztem a templomok miserendjét, mivel Vasárnap szerettem volna ittlétem első német nyelvű miséjére elmenni. Ittlétünk alatt ezen a napon nem történt velem semmi említésre méltó, mivel az esti kerózáson kívül ki sem mozdultam. Ez volt az első szombat, amit Bécsben töltöttem teljesen!

Hogy mégis valamit írjak már ide is, eszembe jutott egy érdekesség az osztrák tanórákról. Az óra végén a professzor megköszöni a figyelmet, elköszön ahogy otthon is, majd a hallgatók kopogni kezdenek a padon. Ez valami válasz, mint az oviban a "Jóétvágyat kívánunk!"-ra a "Köösszöönjüük sszéépen, viisszont kíívánjuk!" A jelentkezés helyett is kopognak, majd egyből mondandójukba fognak.
Ezt a kopogásos órabefejezést könnyen megszoktuk. A jelentkezést még nem gyakoroltuk.