A hétfői nap a legnehezebb, ezt csak az engem nem rendszeresen olvasóknak írom. Ugyanis ezen a napon van a legtöbb óránk. Illetve lassan csak nekem, mivel Norbi átrendezte ezt a napját, amit épp le nem adott tantárgyat, azt átrakott másik napra. Móni pedig "nincs kedvem" kijelentéssel vette szűkebbre a napot. A magam részéről én minden itteni órára megpróbálok bejárni, mivel egyébként az egésznek semmi értelme.

A mai nap azonban még én is kihagytam egy Deutsch II órát, amit szerencsére be lehet pótolni a héten másik nap is. Mindezt pedig foci miatt cselekedtem meg. Felvettem a kapcsolatot a helyi magyar diáksággal még a múlt héten. Szerveznek minden héten teremben kispályás focit. Nekem mozgáshiányom van állandóan, így ez kapóra jött. Nem muszály mindig ott lenni, csakha az időpont megfelelő, és ráérek. Nem úgy, mint a testnevelésórás 21€-s foci, amin ha fizettél már mindenki csak örül, ha nem mész, olyan sokan vannak. Itt 2,5 €-t -kellett most fizetnem az egy óráért, ami majdhogynem hazai árakon van. Pont úgy voltunk, hogy egy csere volt egy csapatnak, és az meg kell mondjam kellett is. Kellemesen elfáradtam. Jól esett például, hogy volt olyan labdaátvételem, ami után gólt ugyan nem lőttem, mégis többen tapsoltak! Fura volt hallani... A legtöbben pestiek, ezt egyébként a későbbi beszélgetésekből leszűrtem, bár ennek ellenére jó fejek. Csak az " A Krisztián "-ozáson mosolygok mindig.

Jól ment a játék, rúgtam vagy 6 gólt, és a végén nyertünk eggyel. Fura hangulata volt, amint Bécs egyik kollégiumának tornatermében focizok, és mindeni magyar (egy osztrák volt csak). A másikfajta focin az tetszett, hogy németül kurjantottam a labdás embernek, hogy "Mitte!=Középre", illetve "Hier=Itt!". Ezen a magyar focin pedig a hazai hang tetszett.