Vasárnap. Reggel voltam nem messze tőlünk templomban. Aztán Mónival, nővérével, és unokatesójával mentem városnézni. Először a Prätert néztük meg. Ez egy hatalmas park Bécs szívében a Dunacsatorna és a Duna között. Ott található a Riesenrad is. Ez egy óriáskerék, ami mellett a debreceni vidámparkbeli egy vicc. Mellette volt egy vidámpark, ahol felültünk egy tuti hullámvasútra. Reggel 9 óra volt, nem sokan voltak a parkban. A játékokon senki sem ült, így megkérdeztük, hogy négy ember miatt beindítja-e. Miután helyeselt, felültem a három lánnyal a csöppet sem bizalomgerjesztő kb. 3 emelet magas vasútra. A száguldás kb. 3 perce alatt szerintem kb. 1 km-es sugárban mindenki megtudta, hogy ülnek a hullámvasúton. Móni azt mondta, hogy írjam le, hogy én is visítottam. Ezt határozottan cáfolom, mert ordítottam. Eleinte. Aztán már csak szimplán nevettem a lányokon, illetve nagyon tetszett az egész.

A park után megnéztük a Hundertwasser Haust, ami egy általam eddig nem ismert művész munkája. Az ő munkáját dícséri Bécs hulladékégetőjének átalakítása is. A hatalmas kéménnyel rendelkező Spittelau torony majd' mindenhonnan látszik a városból, és ez a Hundertwasser úgy átalakította, hogy inkább néz ki múzeumnak. A ház nagyon szép, Klimt festmények rekonstrukcióit, Hundertwasseres és Klimtes emléktárgyakat is lehet ott venni, illetve minden egyebet, amit a turistára rá lehet sózni.

Leváltam a városnéző csapattól, mert Móni -negyedjére - ment el Schönbrunnba, most tesójáékkal. Visszamentem a koliba, elfáradtam, aludtam, tanultam. Október 23.-án ez utóbbit nem nagyon erőltettem, inkább csak a magam megnyugtatására.