Ez a hétfői nap egy különleges missziót hozott számunkra, ugyanis megkért minket az agráros ERASMUS koordinátor egy szívességre. Mégpedig ma délután jött ide Bécsbe az agrár dékánja vonattal, és a szállásának kulcsát nem tudta felvenni időben, mivel csak délig van ügyfélfogadás. Ezért nekünk kellett értemenni, mivel odaszóltak nekik, hogy minekünk is kiadhatják a kulcsot.

Bár holnap spanyol zh, ill. Norbi a statra gyúr, mégse mondtunk nemet erre a kérésre, gondoltuk, miért ne tudnánk mi segíteni? Arra is megkértek minket, hogy a vonat beérkezése után a szállásig kalauzoljuk el Dékán Urat. Semmi gond. Ennyivel tartozunk, mivel mégiscsak az agráron keresztül vagyunk itt. El is mentünk az ÖAD irodájába a kulcsért, röpke 1,5 óra volt. Mit gondoltok milyen népmesei fordulat következik? Természetesen ahogy odaálltunk a pulthoz, közölték, hogy már járt itt egy fiatal hölgy, s elvitte a kulcsot... erre egymásra néztünk Norbival. Erről a plusz segéderőről nem szólt nekünk senki. Jó, hogy megsétáltattak minket! Innen azonban már nem volt visszaút, elmentünk a Westbahnhof-ra (Nyugati pályaudvarra) is. Természetesen oda is feleslegesen, mivel már ott is várták tanár urat ketten. Jóhogy nem egy zenekar várta, csak nekünk nem szóltak róla. Így aztán átadtunk egy ingyenes térképet, plusz egy lapot közlekedési tanácsainkkal, majd lekoccoltunk. Két óra ismét kárbaveszett. Mondhatni kidobott idő volt. A dékán egyébként nagyon rendes volt, így ez némileg csillapított minket. Nade legközelebb kétszer is megkérdezzük, hogy hány emberre van bízva ugyaanaz a feladat.