Csütörtök. Reggel a WU-s orankra mentünk Monival. Az itteni közgaz epülete oriasi, s meglatasom szerint tulmodernre akartak epiteni, mar ami a külsejet illeti. Az epület közelebe erve azt lattuk, hogy körbe van szalagozva. Mintha nem lehetne bemenni. S nem is lehetett. Probaltuk mindegyik bejaratot, s vegül a föbejaratnal az elöteri portaig bejutottunk. Mar kivül is lattunk egy feliratot, amiböl egy szo ismeretlenül csengett (Brand), de kesöbb kiderült tüzveszt jelent. A portan ahelyett, hogy cifra karomkodasok mellett kizavartak volna minket az epületböl, amiert atleptük a szalagot a bejaratnal, teljesen kedvesen elmagyaraztak (ketten egyszerre), hogy belathatatlan ideig szünetel a tanitas. Kesöbb az ujsagban olvastuk, hogy a könyvtar odalett a tüzben...

A mai nap sikerült a Learning Agreement modositasa. Ez azert örömteli, mert a bürokracia tengereben egeszen meglepö volt, hogy ment minden elsöre.

Volt egy palacsintazos meghivonk az estere. A magyar srac, akiröl korabban irtam, hogy munkakeresesben mentünk együtt, volt a meghivo (Peter). De lemondtuk. Moni penteken reggel hazaindulas miatt, en meg a vizsgam miatt. Kicsit bantott, ez nem ERASMUS-osra vallo viselkedes, hogy lemond egy bulit a masnapi vizsga miatt, nade most tenyleg nem tudtam meg semmit elözö este... Ugyhogy sokaig tanultam.