Elérkeztem az utolsó naplós bejegyzésig. Köszönöm azoknak, akik váltakozó intenzitással olvasgatták a velem történteket. Ma hazaindulok a féléves ERASMUS-os kinttartózkodásomról... Szép volt, jó volt, tanulni meg otthon is lehet... :)

Delutan van, a sulibol folytatodik a naplo: Ma het ora körül arra keltem, hogy Norbi meg a szobaban van, mivel elaludt....! Hat lehet nem kellett volna ejjel kettöig fentlennünk. Meg az en mobilom hatborzongato hangja sem keltette fel. A 7 ora 15-ös busz lekesese utan vegül a 11 oraival ment haza.

Mi pedig Monival nekilattunk tanulni a mai vizsgankra. Eu-s tantargy, anyagot nem adott ki a tanar. Akit csak plecsi (Werner Pletschenberger) neven emlegetünk. A berenyi fele otthoni eu-s modul anyagabol tanultunk ra egy delelöttöt, majd elmentünk viszgazni.

Mar a buszon erdekes esemenyek törtentek: felszallt ket idiota, verekedtek a busz hatuljaban (csak ugy baratian), lecsapta az egyik a masik sapkajat, stb. Gondoltuk Monival, lam Becsben is vannak idiotak. Ezek az esemenyek a busz vegeben zajlottak, pont a hatunk mögött. Meg is jegyeztem felhangosan, hogy produkaljak itt magukat. Erre az egyik kerdezte a masikat: "Ha dik ma, hun kell leszallni?" Ezutan Monival jobban tettük, ha csöndben maradunk...

A masik erdekessege a napnak a vizsga volt. A reszleteket nehez lenne leirni, eleg az hozza, hogy a "kör beszelgetes" ugy ert veget, hogy Moni, a lengyel lany, illetve egy masik magyar lany meg se szolalt!!!!! En is csak azert, mert egyszer ramnezett, s ugy kerdezett meg a csatlakozas gazdasagi vonatkozasairol, datumokrol, stb. dolgokrol. Hatarozott velemenyem volt a vizsga utan, hogy meg egy ilyen idiota profot regen lattam!!! (Ide kemenyebben akartam fogalmazni, de esetleg kiskoruak is olvassak az iromanyt.) Nem vette figyelembe abszolut, hogy külföldröl jöttünk. Aki nem tudott bekapcsolodni a beszelgetesbe, az kimaradt a vizsgabol! Mi nagyjabol most jutottunk el oda, hogy szinte mindent ertettünk, amiröl szo volt. A gond csak az volt, hogy amikor megszolaltam, s nem azzal a datummal kezdtem, amit ö kigondolt, maris köcsögölni kezdett. Az egyik nemet ERASMUS-os diak probalt megmenteni, tolmacsolta hianyos gondolataimat. En meg ilyet nem lattam, ez a prof. alapnak vette, hogy ugy vagom neki a feleletet akar egy nemet. Kivancsi vagyok, ad -e valami osztalyzatot, vagy bukas lesz a vege?! Bar mindent összerazva minket mar az is örömmel töltött el, hogy igy az ERASMUS vegere nem kell egymasra nezegetnünk, mivel fogalmunk nincs miröl beszel.

Szerda fél négy, hajnal Bécsben, Norbi még fél óra, s felkel, én pedig lassan nyugovóra térek. Ezután a naplót a suliból frissítem, s emiatt ismét ékezetes karakterek híján leszek. A többi sulis gépes geccsolásról nem is beszélve. A laptopot Norbi hazaviszi, de azt hiszem enélkül elég nagy bajban lettünk volna ügyintézés terén, így minden leendő ERASMUS-osnak csak ajánlani tudom a technika beszerzését, ha lehetősége van rá.

Delutan van, a sulibol folytatodik a naplo: Ma het ora körül arra keltem, hogy Norbi meg a szobaban van, mivel elaludt....! Hat lehet nem kellett volna ejjel kettöig fentlennünk. Meg az en mobilom hatborzongato hangja sem keltette fel. A 7 ora 15-ös busz lekesese utan vegül a 11 oraival ment haza.

Mi pedig Monival nekilattunk tanulni a mai vizsgankra. Eu-s tantargy, anyagot nem adott ki a tanar. Akit csak plecsi (Werner Pletschenberger) neven emlegetünk. A berenyi fele otthoni eu-s modul anyagabol tanultunk ra egy delelöttöt, majd elmentünk viszgazni.

Mar a buszon erdekes esemenyek törtentek: felszallt ket idiota, verekedtek a busz hatuljaban (csak ugy baratian), lecsapta az egyik a masik sapkajat, stb. Gondoltuk Monival, lam Becsben is vannak idiotak. Ezek az esemenyek a busz vegeben zajlottak, pont a hatunk mögött. Meg is jegyeztem felhangosan, hogy produkaljak itt magukat. Erre az egyik kerdezte a masikat: "Ha dik ma, hun kell leszallni?" Ezutan Monival jobban tettük, ha csöndben maradunk...

A masik erdekessege a napnak a vizsga volt. A reszleteket nehez lenne leirni, eleg az hozza, hogy a "kör beszelgetes" ugy ert veget, hogy Moni, a lengyel lany, illetve egy masik magyar lany meg se szolalt!!!!! En is csak azert, mert egyszer ramnezett, s ugy kerdezett meg a csatlakozas gazdasagi vonatkozasairol, datumokrol, stb. dolgokrol. Hatarozott velemenyem volt a vizsga utan, hogy meg egy ilyen idiota profot regen lattam!!! (Ide kemenyebben akartam fogalmazni, de esetleg kiskoruak is olvassak az iromanyt.) Nem vette figyelembe abszolut, hogy külföldröl jöttünk. Aki nem tudott bekapcsolodni a beszelgetesbe, az kimaradt a vizsgabol! Mi nagyjabol most jutottunk el oda, hogy szinte mindent ertettünk, amiröl szo volt. A gond csak az volt, hogy amikor megszolaltam, s nem azzal a datummal kezdtem, amit ö kigondolt, maris köcsögölni kezdett. Az egyik nemet ERASMUS-os diak probalt megmenteni, tolmacsolta hianyos gondolataimat. En meg ilyet nem lattam, ez a prof. alapnak vette, hogy ugy vagom neki a feleletet akar egy nemet. Kivancsi vagyok, ad -e valami osztalyzatot, vagy bukas lesz a vege?! Bar mindent összerazva minket mar az is örömmel töltött el, hogy igy az ERASMUS vegere nem kell egymasra nezegetnünk, mivel fogalmunk nincs miröl beszel.

Kedd. A spanyol órám után az osztrák span megadja az elérhetőségeit, hogy nyári látogatásomat tudjuk egyeztetni.

Ebédünk immár harmadik napja makaróni, mivel Móni nagyon sok darált húst hozott legutóbb, s javában zajlik a hűtő leürítése a nemsokárra esedékes távozásunk miatt.

Az ÖAD-s ügyintézés, email írogatás, némi tanulás a szerdai vizsgára: ezek a kevésbé izgalmas történések esnek még meg. Délután alszok is egyet délután, hogy este bírjam azt, hogy most ebben a pillanatban fél négykor még mindig a blogot irogatom. Bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy kettőig beszélgettem Norbival, aki holnap befejezei az első felvonását ERASMUS-os kintlétének, s hazamegy február végéig. Kiderül, hogy valami cseh, vagy lengyel lesz az új szobatársa. Mónit pedig még a héten meglátogatja nővére.

Az eseménydús napon még a csehek átjönnek elbúcsúzni Norbitól, s az utazásunk képeit megnézegetni. Most már sajnálták, hogy amikor szóltunk nekik az ÖBB ezen akciójáról, nem vették meg a kártyát.

Hétfő. Én kevéssé vagyok motivált, ami a tanulást illeti, így nem is sikerül valami fényesen az írsbeli vizsgám a már említett részvénypiacos tantárgyból. Bár könnyűnek éreztem a feladatsort.

Este focizni megyek (3 dél-amerikai, s két osztrák van jelen a "magyar teremfocin"). Majd MSN Nórival.

Vasárnap. Mise után tanulgatás a részvénypiacos tantárgyamra, majd a pillangó című klasszikus film megtekintése a program. A többiek a szintén hétfőn esedékes marketingstratégiás vizsájukra tanulnak.

Szombat. Innsbruck belvárosának megnézése. Mindenkinek ajánlom, nagyon szép.Móninak ez a város volt a No.1 az utazás alatt. Bár sajnos a környező 2500-3000 méteres csúcsokból nem sokat láttunk a ködös, télies időjárás miatt.

Kufsteinben való leszállásunkat az úton döntöttük el, mármint a vonaton Nem bántuk meg. Az egyik legszebb élményünk. Norrbinak ez tetszett a legjobban. Nekem is Lindauval holtversenyben az első helyen áll. A kufsteini középkori vár, ami közép-európában a legépebben megmaradt vár nagyon megkapó látvány. A várbörtöne többek között a mi Rózsa Sándorunkat is vendégéül fogadta a 19. sz. második felében. (Mávos vonattal jöttünk, ami Mo.-n első osztályú vagon volt, az Ausztriában másodosztályúvá volt leminősítve...)

A nap végén Salzburg, s Mozart volt a középpontban. Majd még a határidő (48 óra) lejárta előtt fél órával Bécsben voltunk. Egy olyan vonattal jöttünk, ami úgy száguldott, hogy helyenként a fülünk megfájdult!!! (nem vicc, jöttünk vagy 120-al)

Péntek. Az utaztás így vonaton való pihengetéssel igencsak lassan telt. Bár akadtak érdekességek, mint például egy nem messze tőlünk sörözgető 50 körüli férfi és egy 25-ös saját neme iránt érdeklődő hölgyemény közötti románc.

A vonat késett egy órát. Megnéztük Bregenz-et a Boden-i tó partján fekvő, szerintem nyáron jobban festő osztrák kisvárost, majd St. Margarethen-t (Svájc), ahová motorvonattal mentünk. Kontroll nem volt a vonaton, sem a határ , sem a jegyünk miatt, ezen felbátorodva a visszafelé jövő vonattal, ami Bregenzen át Lindauba (Németország) tartott továbbutaztunk jegy nélkül. Bár a korábbi jegyvételnél valószínű akaratlanul ugyan, de többet számláztak nekünk. S így jogosnak éreztük a szolgáltatás további igénybevételét...:) Visszatérve a svájci falura, amibe átmentünk, gyakorlatilag semmi sincs ott, ebédelni ott ebédeltünk, étteremben.

Még Feldkirchent néztük meg aznap délután. Szép a belvárosa és a vára. Innsbruck felé esett, ezért szálltunk le ott. Innsbruckban volt az első napon a szállás egy ifjúsági szállóban. Mi Norbival fiúszobába kerültünk, s két érdekes legény érkezett a szobába mellénk. Móni kicsit rosszabbul járt, mivel egyedül volt egy lányszobában 5 ismeretlennel.

Még az olimpiai falu és a bliccelésekről nevezetes ez a nap. (utóbbiról annyit, hogy a végén kiszámoltuk, hogy ha Innsbruckban és Salzburgban mindig megvettük volna a jegyeket a tömegközlekedésre, az kb. 5000 Ft-ba fájt volna)

Csütörtök. Ma nagy nap van, két okból is. A bankos vizsgára szinte nulla tudással indulunk neki, s összejön mindhármónknak, ezzel háromra növelve a teljesített tantárgyaink számát. A vizsga érdekesen alakul, mivel a prof., egy öregúr a végén, kb. 1 órás nyőgdécselés után felteszi a kérdést: Lieblingsthema?=Kedvenc téma?
Majd miután osztályozhatókká válunk megkérdezi, hogy ki mennyire értékeli magát? Engem kérdezett először, így én bár jobbra számítottam, de reálisan annyit érdemeltem kijelentettem, hogy: "Nekem a négyes (otthoni 2-es) jó lesz." Erre azonnal beírta. Norbi már bátrabb vot, ő hármast mondott, azt is beírta, míg a Móni jgyét mondhatni velem, és Norbival ajáltatta meg, s mi neki is a hármast javasoltuk.

Ezen a napon este indultunk 48 órás ingyenes utazásunkra Ausztriában. A 48 óráig ingyenes utazási lehetőséget kínáló vasúti kártya segítségével igencsak tartalmasra terveztük ezt a két napot. 22:20-korindult a vonatunk, s a terv szerint másnap reggel 8 órára 770 km-rel odább Ausztria Ny-i végében Bregenzben kell meglátnunk a napot.

Szerda. Az EU-s tantárgyunkon bejelenti a prof., hogy jövő héten vizsga, s nem írásban, hanem kerekasztal beszélgetés formájában. Eldől, hogy az ugyanennél a prof.-nál felvett angol nyelvű kurzus egyik óráját sem sikerült meglátogatnom...

Tanulás a bankos tantárgyra, elvileg itt is vizsgaidőszakféle van, csak az órák is tartanak még.

Kedd. Kezdünk rájönni, hogy a bankos tantárgyunkra félkészen fogunk elmenni. Rengeteg az anyag, én még csak ma végzek a saját részemmel. Reggel a spanyol órán kiosztják a pótzh-mat, amit itteni kettesre írtam. Ez otthoni négyes! Köszönet huginak a felkészítésért. Zsuzsi még a szorgalmam nélkül is a fejembe verte egy átmenésre az anyagot, amíg otthon voltam téliszünetben. A spanyol órán az egyik sráccal jól összehaverkodtam, s meghívott magához nyárra Steiermark egyik községébe. Alakul a nyári program. Meghívás már van elég csak zöldhasú kellene hozzá.

Hétfő. A tanulás és két tanórára való bemenés jellemezte a napot. Amolyan semmilyen nap volt, bár lehet minderre csak a napló késői frissítése miatt nem emlékszem pontosan.

Vasárnap. Ismét magyar misével indult a nap, majd a bankos tantárgyunkra való tanulgatással folytatódott. Felosztottuk hármónk között az anyagot, s mindenkinek jutott kb. 35 oldalnyi német szakszöveg. A terv szerint mindegyikünk csak kiszótárazza a saját részét. Ez később odáig változott, hogy az adott szöveg kiszótárazója fordítóvá és a szöveg magyar nyelvű tolmácsolójává ment át. Bár ez inkább már a keddi-szerdai hajrá történése.

Említésre méltó botrányos és vicces történésre nem emlékszem. Bár most eszembe jutott, hogy Norbival és Mónival sokszor késő éjjelig beszélgetünk hol erről, hol arról. ERASMUS koordinátorok :), dékánok, vizsgák, az élet nagy dolgai, barátok, barátnők...

Szombat reggel kimentünk a bolhapiacra. Na ez is egy látványossága Bécsnek. Kissé KGST beütésű, de hangulatos. Rákérdeztem egy modern sílécre csak úgy, s ideadta volna 20 euroért. Vettünk gyümölcsöt, savanyúkáposztát, s Norbi egy kesztyűt. Itt mindenből lehetett licitálni, ezzel kapcsolatban esett meg a következő történet. Mondta Móni, hogy vannak jól kinéző nepáli kötött pulóverek, amik extra vastagak. Ugyanis Móni és Norbi már látták korábban ezt a piacot. Legalább 15 standnál árulják ezeket a pulcsikat. Potom 45 euroeért.(12500Ft) Odamentünk az egyik árushoz, s alig nézegettük 10 másodperce a dolgot, máris jött, hogy mennyit adunk érte?
-Kérdeztük, hogy mennyibe kóstál?
-45 euro.
Csak, hogy lekoptassuk mondtuk, hogy sok, s álltunk volna tovább, de erősködött, hogy mondjak egy árat, mennyiért venném meg. Na mondom magamnak, most mondok egy alacsonyat, hogy lekoptassam:
-20 euro.
Erre a fazon:
-35 euro.
Na gondoltam sikerült a terv. Mondtam neki, köszi, de az sok, s sarkon fordultam. Erre megfogta a karom:
-20 euro, ok.
Na erre köszöntem ismét, s sietősen távoztunk. Kérdezem, hogy mennyi lehetett ennek a beszerzési költsége?



Ha jól emlékszem másfél hét távlatából, akkor ma Nórival MSN-eztem. Nagyon rossz volt a kapcsolat. Sajnos a Nóri mikrofonja rossz volt az olasz internet kávézóban.

A következő heti közös (Norbi, Móni, jómagam) kirándulásunk tervezését indítottuk be erőteljes villámrajttal. Ez azt jelenti, hogy összeírtuk a szóbajöhető városok listáját. Volt köztük Licheinstein-i és Svájci is, plusz vagy hat osztrák város.

Este megéztük a Bogár élete című rajzfilmet, mintegy levezetve az ERASMUS-os élet okozta stresszes hétvégék feszültségét...

Péntek. A szerdán leírt Hofburg múzeumot néztük meg hárman. Nagyon tetszett mindhármunknak. Jelzem, hogy a bécsi tartózkodás alatt a múzeumlátogatást eddig olyannyira nem vittük túlzásba, hogy ez volt az első nekem. Egész délelőtt ezt néztük. Így ismét úgy éreztük nyaralni (telelni) jöttünk ide vissza.

Délután a jövő hétre esedékes kirándulást kezdtük tervezni. Ezzel el is ment a nap.

Csütörtök. A spanyol pótzh-n a vártnál többen voltunk. Én ugyanis úgy tudtam, hogy csak én buktam:) Még tudtam egy lányról, akinek azért kell jönnie, mert nem írta meg az elsőt. Ott találkoztam is vele, s egy másik lánnyal beszélgetett. Megkérdeztem, hogy ezek szerint csak nem nekem nem sikerült egyedül, mire mondta, hogy azért van itt, mivel nem vette észre, hogy a lap másik oldalán is vannak kérdések....:) Összesen azért vagy 10-en voltunk (egyébként itt sokkal fontosabb a spanyol mint odahaza. Az angol után a második helyen áll).
A dolgozat mindent összevetve könnyű volt, és a tanár is odajött kétszer segíteni. Úgy éreztem, ha nem is fényesre, de meglesz...
Gyors ebéd után kimentem a 15 órási Bécs-Budapest busz elé, amivel visszatért Móni és Norbi. Itt visszaadtam Móni bérletét, amit Nóri használt második ittléte alatt is.

Majd délután egyedül én mentem a bankos óránkra, ahol bejelentettem, hogy a jövő héten vizsgáznánk, ha lehetséges. A professzor belement, hogy a jövő hét csütörtöki óra után mindhárman vizsgázhassunk. Iacta alea est!

Szerda. Nórival bementünk ismét a belvárosba, mivel még nem jártuk be egy jó részét decemberben, illetve a fényképezés is elmaradt. Általában elmlemerülés volt a bűnös korábban. Mivel a vonat este indult, így nem mentünk be a Hofburg múzeumába, ahol három kiállítást lehet megnézni (ezüstgyűjtemény, Sisi múzeum, és a császári lakosztályok eredeti berendezéssel). Ezt az élményt azonban két nappal később Móni és Norbi társaságában pótoltam.

Nórit kikísértem a vonatnoz, s tanultam a másnapi spanyol pótzh-mra. Bár inkább a magammal hozott magyar könyvek olvasgatása lett belőle, mint tanulás.

Január 10.-én egy "kiválóan" sikerült kürnygazd. vizsga után vettem az irányt ismét Bécs felé. Szerencsére ismét Nórival. Éjfélkor tett ki minket a busz, és még elcsíptük a metrót is. Tartottam ugyanis attól, hogy Hegyeshalomnál nem engednek minket át olyan gyorsan, s a város másik végén találjuk magunkat az éjszakában. Nade végül sima utunk volt. Kezdődjék hát a bécsi élmények 2. felvonása. Bár csupán 20 napra jöttem vissza.