Szombat reggel kimentünk a bolhapiacra. Na ez is egy látványossága Bécsnek. Kissé KGST beütésű, de hangulatos. Rákérdeztem egy modern sílécre csak úgy, s ideadta volna 20 euroért. Vettünk gyümölcsöt, savanyúkáposztát, s Norbi egy kesztyűt. Itt mindenből lehetett licitálni, ezzel kapcsolatban esett meg a következő történet. Mondta Móni, hogy vannak jól kinéző nepáli kötött pulóverek, amik extra vastagak. Ugyanis Móni és Norbi már látták korábban ezt a piacot. Legalább 15 standnál árulják ezeket a pulcsikat. Potom 45 euroeért.(12500Ft) Odamentünk az egyik árushoz, s alig nézegettük 10 másodperce a dolgot, máris jött, hogy mennyit adunk érte?
-Kérdeztük, hogy mennyibe kóstál?
-45 euro.
Csak, hogy lekoptassuk mondtuk, hogy sok, s álltunk volna tovább, de erősködött, hogy mondjak egy árat, mennyiért venném meg. Na mondom magamnak, most mondok egy alacsonyat, hogy lekoptassam:
-20 euro.
Erre a fazon:
-35 euro.
Na gondoltam sikerült a terv. Mondtam neki, köszi, de az sok, s sarkon fordultam. Erre megfogta a karom:
-20 euro, ok.
Na erre köszöntem ismét, s sietősen távoztunk. Kérdezem, hogy mennyi lehetett ennek a beszerzési költsége?



Ha jól emlékszem másfél hét távlatából, akkor ma Nórival MSN-eztem. Nagyon rossz volt a kapcsolat. Sajnos a Nóri mikrofonja rossz volt az olasz internet kávézóban.

A következő heti közös (Norbi, Móni, jómagam) kirándulásunk tervezését indítottuk be erőteljes villámrajttal. Ez azt jelenti, hogy összeírtuk a szóbajöhető városok listáját. Volt köztük Licheinstein-i és Svájci is, plusz vagy hat osztrák város.

Este megéztük a Bogár élete című rajzfilmet, mintegy levezetve az ERASMUS-os élet okozta stresszes hétvégék feszültségét...